Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Horváth Ferenc: Szombathely város fejlődése a dualizmus korában"!

Közművesítés „Csatornázás és vízvezeték olyan, mint a sziámi ikrek. Nem lehet őket szétválasztani. Vagy ha szétválasztjuk, különválásukban elsatnyul mind a kettő; egyik sem felel meg teljesen céljának." így fogalmazott Éhen Gyula, Szombathely egykori polgármestere (i895-1901) a Modern város című, Szombathelyen 1897-ben megjelent művében.

9 Amit leírt, nemcsak hitte, hanem meg is valósította. Nem akárhogyan. Mint látni fogjuk, ehhez a munkához, tervezéshez ós kivitelezéshez mozgósította az ország legjobb szakembereit, külföldet megjárt tudósait és mérnökeit. A terveket már mint városi választott képviselő az 1880-as években kovácsolta, s polgármesterségének rövid hat éve alatt meg is valósította. A csatornázás gondolata Szombathelyen akkor vetődött fel először, amikor a vármegyei lovassági laktanya szennyvizeinek és ürülékének elvezetését kejlett megoldani. A megye alispánjának kérésiére foglalkozott is az üggyel a városi képviselő-testület, és úgy határozott, hogy a közelebb eső Gyöngyös patakba nem vezethető a csatorna, mivel azon két uszoda és három melegfürdő van, amelyeket a város lakosai üdülés céljából használnak.

10 Ugyanakkor arról is hozott határozatot a városi közgyűlés, hogy a szennyvizet a városon keresztül a Perint patakba kell vezetni. Mégpedig úgy, hogy a Kámoni utcai (ma Alkotmány utca) igazságügyi palota és papnevelde intézet szennyvizei is bekapcsolhatók legyenek A csatornát ezen kívül úgy kell megépíteni, hogy idővel az északon ós délen kialakuló városrészek is beköthetők legyenek.

11 Még ugyanebben az évben újra foglalkozott a városi közgyűlés a csatornázással, és úgy döntött, hogy a csatornát 80 cm széles és 120 cm magas méretben kell építeni. A város a csatornázás teljes összegének 80%-át vállalja, 20%-át pedig a megyei törvényhatóság. A csatorna fenntartási költsége örök időkre 20%-ba.n a megyei törvényhatóságot, 80%-ban a várost terhqíi.

12 Ez a csatornaépítés azonban csak az első kezdeti lépés volt. A város teljes csatornázási tervei nem valósultak meg olyan gyorsan, mint a2t a város szerette volna. Ezt sok körülmény okozta, mindenekelőtt az, hogy a város pontos szintezési munkáit először el kellett végezni. Az 1895. évben, a szombathelyi királyi kultúrmérnökség felállításakor Éhen Gyula a csatornázási terveket illetően Gerő Ferenc műszaki tanácsoshoz, a kultúrmérnöki hivatal főnökéhez fordult. Az FM engedélyével a hivatal elkészítette a város terepfelmérését, vagyis szintezését.

a Ezután a város kérelmére az FM a m. kir. vízépítési igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztályának vezetőjét, Farkass Kálmánt, európai hírű szaktekintélyt, megbízta a kiviteli tervek elkészítésével. A tervezés nem volt könnyű feladat. Szombathely sík vidékű jellegű város lévén az átlag felszínkülönbség alig volt 5 méter. Emellett a város terepviszonyai és az a körülmény, hogy a város elvezető vízfolyással bír (Perint), arra ösztönözték a tervezőt, hogy az úsztató rendszerű csatorna megoldást válassza.

1

'

1 A tervek szerint, Szombathely akkori lakosságát (16000 fő) és fejenként 100 liter szennyvizet számbavéve 24 óránként 1600 m

:i szennyvíz volt elvezetendő. Ugyanekkor a Perint normális vízállás mellett óránként 18 000 m

;t vizet vezetett el. Ez a több mint tízszeres arány (esővíz nélkül) elégségesnek látszott a terv kiviteléhez. A tervezésnél gondoltak a nagyobb esővíz és árvíz esetére is oly módon, hogy a betorkollást az akkori vágóhídtól déli irányban 600 méter távolságban tervezték.

15 A tervezéskor ós építéskor irányadó volt, hogy a csatornák költségkímélés szempontjából ne kerüljenek mélyebbre, mint azt a szennyvizek elvezetése megkívánja. Emellett fontos volt az is, hogy az eséssel takarékosan bánjanak, hogy a Perint bármely vízállásakor a csatornavíz szabadon lefolyhassak. A főgyűjtőket úgy kellett meg170