Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig
ban a kastély és a zsidótemető helyét emlegetik, a kastély falai nem állhattak. A zsidótemető helye arra enged következtetni, hogy a fontos kereskedelmi központ, a ki^ rályi város közéjében jelentős számú zsidó népelem lakott. Äz 1416-ban befejeződött per megvonta a határt a királyi Vasvár és a káptalan birtokai között. Fehér Mátyás idézett művében a 215. lapon közöl egy térképet, amelyet a Festetics-levéltár térképtárában már nem találtunk meg. Ezen a térképen látható az oklevelekben sokat emlegetett „Feketheer" mocsár Zsidóföldétől Ény-ra. A megegyezés idején a Feketeér mocsár, Páltava és az É-ra eső földterület a Rába folyóig a város tulajdonában, a tavaktól D-re eső területek a káptalan tulajdonában maradtak. Sajnos, a jobbágyfalu házsorának és a királyi városnak elválasztó határát az oklevél nem jelölte meg. 38 Szentmihályfalva lakóinak privilégiumait először IV. László biztosította. Az általa kiállított oklevélből megtudjuk, hogy a prépostsághoz és a Szent Mihály egyház káptalanához tartozó Vasvár (!) faluban vendégek, más jobbágyok, szabad lovas népek és egyéb szolgálatra kötelezettek laktak. Ez a településrész tehát ekkor már nem az általánosan ismert jobbágyfalu volt, lakosságának rétegeződése a várossá fejlődés jegyeit mutatja. A település határainak leírását 1334. év június 7-én készítették el „a régi határjelek alapján". A hegytetőn keresztül vezető „győrvári nagy úttól" indultak el, ahonnan Ny felé haladva a Vasvár Jánosfalva közötti úthoz, majd a „nagy földsánchoz" érkeztek. A sánc gerincén É felé haladva, annak végénél a Beelpataka és Ghipkespathaka összefolyásáig ereszkedtek lé. E patakokon átkelve, a Chipkespathaka mentén É felé haladtak, és elérték a Szent Kereszt-kolostor kertjét, amely valamikor még a káptalan területéhez tartozott. Ebben az időben Szentmihályfalva határa e kertnél K-i irányba fordult, elhaladt a Szent Erzsébet-kápolna mellett egészen a Nagy utcáig („ad piateam magnam"). Innen, a Nagy utcától tovább K felé egy másik közúthoz érkeztek, amely a „királyi Was varról Chipkerek felé vezet". 39 Szentmihályfalva település tehát a Szent Kereszt-kolostortól DK-re lévő Nagy utcáig és a csipkereki útig terült el. A település magva a káptalani templomhoz vezető utcában keresendő. A templom helyét Paulovics tárta fel, és alaprajzát rekonstruálta.' 10 A templom mellett egykor monostor is volt. Ennek az épületnek a sorsát nem tudjuk nyomon követni. Nem lehetett jelentősebb épület, II. Endre király ugyanis többször a vasvári társaskáptalan „szegénységét" emlegette. Míg a kanonokok a szerzetesekéhez hasonló közösségben éltek, számuk is kisebb volt. Később feljegyzett hagyomány szerint a préposttal együtt öten voltak. Templomuk két ostrom alkalmával is leégett. Különösen az 1311. évi ostrom okozott nagy károkat, a monostort is tűz emésztette el. Ezután talán fel sem épült, mert az Anjou^torban a káptalan közös élete, az együttlakás, a közös étkezés megszűnt. Csak a liturgikus cselekmények (horae canonicae) és a hivatalos ügyek intézése (consistoriumok) alkalmával találkoztak közösségben a káptalan tagjai. Ez a gyakorlat azután századokon keresztül meg is maradt. A kanonokok lakása, háztartása elkülönült, utcasorban kanonoki házak épültek városias utcaképet alkotva. Tény, hogy 1413-ban már álltak ezek a házak, több vasvári polgár ugyanis a kanonokok házait felgyújtotta. 1443-ban Alsólendvai Bánfi Pál Szentmihályfalván a kanonokok házait ki is rabolta. A 15. századtól kezdve megszaporodnak az utalások a kanonokok „vasvári" házairól. Külön kiemelik a prépost „kúriáját", más esetben a „káptalani házak sorát" említik. A századforduló körül a „prépost úr kastélyán" kívül 11 kanonoki házat soroltak fel Vasváron. 41 A 15. század első feléből Zsigmond király 1431. évi oklevele alapján a káptalan peremközségeinek növekvő létszámára következtethetünk. A király ugyanis biztosította, hogy a káptalan birtokain letelepedni akaró jobbágyokat szándékukban senki sem akadályozhatja/' 2 Az 1483. évi fegyelmi rendelkezésben László prépost már káptalani vá14