Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig

rosról („civitas nostra Capitularis") és Zsidóföldéről írt. Ennek az érdekes kortörténeti dokumentumnak kiemelt megjegyzése sejteti, hogy a Szentmihályfalvai rész ebben az időben városias jellegű településsé fejlődött. Laikói különböző kiváltságokat élveztek.

43 Á királyi Vasvár Anjou-korban kezdődő lendületes fejlődése a régi földvár maradványait szinte teljesen eltüntette. A 15. század végére már csak jelentéktelen nyoma maradt, amennyiben feltételezhető, hogy az egykori várterület É-i részén említett sánc még a régi földvár maradványa volt.

44 Hadászatilag a vár funkciója már az Árpádkorban megszűnt, több adat is alátámasztja, hogy a káptalani templom körül épült ki valamilyen erődítmény, talán „propugnaculum" is. Az ispánok ebben az időben már nem is mindig laktak Vasvár megyeszékhelyen, ha néha a várnagy címét viselték is, majdnem általánosnak mondható, hogy más vár parancsnokai voltak.

45 A várossá fejlődésnek igazi mozgatófa az ipar és kereskedelem volt, főleg az Árpád-korra visszanyúló vásártartási jog. A királyi város vásárterét (locus fori) egy 1395. évi oklevél a város közepére helyezi (Ín medio nostri).

46 Feltételezzük, hogy az állatvásár helye, amint ez szokásos volt, a város külső részén keresendő, az Újlak felé vezető út közelében. Van arról is adat, hogy a káptalani részen, a Szent Mihály utcában is tartottak vásárt.

47 Az i486, évig érvényben lévő három kikiáltó hely egyike több esetben Vasvár volt. Az ilyen kikiáltást perbe idézés vagy királyi rendelkezés közzététele ügyében rendelték el. Á város iparának profilját ezekben a századokban is elősorban a malomipar adta. A Rábán és a Csömörön épült malmokról szinte megszakítás nélkül jönnek elő az okleveles utalások, volt malom a halastavak közelében is. Egyéb ipari tevékenységre utaló adatoknál számolnunk keil az okleveles adatok esetlegességével. Átfogó összeírás hiányában az éppen felbukkanó utalásokra hivatkozhatunk. A molnárok mellett szabókkal, kovácsokkal találkozunk. Nyersvastermelésről ebből az időből már nincs adatunk. László prépost 1483-ban két mészárszéket említ a káptalani részen, de mészáros a királyi részen is dolgozott. Fontos adat a fürdősök működése már 1392. évből, magát a fürdőházat egy 1407. évi oklevél említi. Találkozunk még ácsokkal, gerencsérrel, aranyiművessel, sütővel (pék) és szíjgyártóval. Az összkép egy középkori kisváros színes, eléggé sokrétű kézművességérői tanúskodik. A kereskedelem súlyát a fontos útvonalak találkozása, és a már említett vásárok biztosították. A legfontosabb útvonal a hegyháti részen Szentgotthárd, Muraszombat és Radkersburg felé vezetett. Ez az út a királyi Vasvár és Szentmihályfalva közötti mélyedésben K felé Veszprém és Fehérvár érintésével Budára haladt.

48 Ebből az útból ágazott ki a ság-pápa-győri útvonal. A szombathely-zalaegerszegi út is Vasváron vezetett keresztül. (Glaser Lajos: Dunántúl Középkori úthálózata. = Századok, 1929. I. közi. 138-167. p., 2. közi. 257-285. p.) Vasvárnak saját köble volt, amely 2 zalaegerszegi köbölnek felelt meg. Több hátai maskodási ügy a helybeli posztókereskedés jelentőségére utal.

49 Farkas vasvári zsidó és más kalmárok tevékenysége említhető még Vasvár kereskedelmével kapcsolatban.

50 A város beépített területének nagyobbodását különböző új utcanevek megjelenése jelzi. Előbb ilyen formában: Piatea civitatis, Vicus Papucza. Később Köztér (Piatea publica), amely azonos lehet a Piactérrel is. Ez a Szent Kereszt templomtól D-re volt. Megerősíti feltevésünket az a zálogszerződés, melyet Csépi Péter domonkos prior kötött 1421-ben Gersei Pethő Jánossal. A domonkos rend 10 teljes telikét, „amelyek sorban egymás mellett feküdtek", zálogosította el. E telkektől „D-re az oszkói út van (nem a mai!), K-re a Szűz Mária templom szántóföldjei, É-ra a kolostor telke, a Ny-i részen a Köztér". Ezenkívül említ az oklevél egy Egres nevű elhagyatott utcát (pla*5