Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

erre a sorsra juthatott, mert amikor másokkal együtt a földeket is átadták az apácáknak, mindkét földrész a Laposalmai dűlőben volt: 3359 hszrsz alatt 1 hold 543 Q öl és 3432 alatt 1 hold 847 • öl.

14y A kálváriaalap ingó és ingatlan vagyonát a számadó, később a gondnok kezelte. Ez a hivatali megbízatás a legelső számadások idején is olyan lehetett, ahogyan azt a íennmaradtakból látjuk. Keletkezéséről nem tud az eddigi kutatás.

150 A számadó rendszerint egyben az árváik gyámja, a piaci kápolna és az ispotály vagyonának felügyelője, de voltak esetenként más feladatai is.

151 Kötelessége volt a rábízott javakat gyarapítani, de működésében egyúttal figyelembe kellett vennie a mindenkori lehetőségeket is, hiszen a város kezelésébe vont alapítványok annak mintegy adósságaivá is váltak. A számadásokat a tisztújítások idején kellett benyújtani, s számvevői vizsgálat alá vetni. A felülvizsgálat szigorúan folyt le. Ha az elszámolásokban hibát találtak, a számadótól írásos magyarázatot kértek, s csak minden részkérdés tisztázása után adták meg a felmentést. Nemegyszer kemény figyelmeztetés, feddés is kijárt a számadónak, arra az esetre, hogyha a maga tetszését követi, a költségeket is maga fogja fizetni.

152 Lehetséges, hogy más városi tisztségek betöltéséhez hasonlóan a 18. század elején a számadók sem kaptáik fizetést fáradozásukért. Használhatták viszont a kálváriához tartozó földeket. A 19. században már pénzt is adtak kiegészítésül. 1827-ben a „Számadó Honoráriuma tsak tiz forint".

15a Az összeg 1829-ben 25 forintra emelkedett,

154 az 1850-1851-es elszámolás szerint pedig már 75 forint volt.

155 Ezt az összeget az 1845. február 18-án lezajlott városi közgyűlés rögzíti, ós meghagyja a 4 hold föld használatát is.

156 Ujabb változást 1893-1896 között találunk. Ekkor a gondnok illetménye 21 forint, 1898 és 1903 között pedig 76 korona 24 fillér évente. A csökkenés oka a funkcióváltozás lehetett. 1853-1854 után ugyanis a „pénztárnok" vezette az elszámolást. A kálváriaa'kp eddig imert számadói, majd gondnokai a következők: Völgyi György, (Purger) Puohart Antal, Kaufmann Jakab, Kálmán András, Kiss István, Pletnits György, Reitermayer József, Takó Antal, Hutter Ferenc, Szabó Ferenc, dr. Gaál Sándor.

157 A számadók életének eseményei sok tekintetben összefő rrottak a város intézményeivel, ezért néhányukról részletesebben ís megemlékezünk. Völgyi György működésének kezdetét nem ismerjük, de már a legelső, 1747-ből való számadások ós a hegymesteri jegyzőkönyvek is a kálvária gondnokának mondják.

158 1727-től sorozatosan főhegymester,

159 belső tanácsos.

160 Valószínű, mészáros volt. Nevét több adás-vételi eljárásnál is olvashatjuk. Házáról is maradtak fenn adatok.

161 1751-ben halhatott meg, mert a számadás borítója már „meg holt Völgyi György"-ről ír. Felesége Nagy Erzsébet volt, aki 1748 előtt halt meg.

162 Pucbart Antal 1751—1773 között számadó.

163 Szintén több tisztséget viselt, s bizonyosan azonos azzal a személlyel, aki 1745-ben, 1746-ban, 1752-1754 között, 1765-ben cs 1771-1772 között a bírói méltóságot is elnyerte.

164 Gazdag ember volt, több házáról is tudunk. Ismerjük végrendeletét is, amely 1776. febr. 16-án kelt.

165 Ebben a kálváriakápolna „conservatojára" 25 forintot hagyott. Hamarosan meghalhatott, mert április 22-én már felbontották a végrendeletet. Akkori felesége, nemes Bogyai Terézia asszony férjét a végakarata szerint bizonyára a ferencesek kriptájába temettette el. A szerzetnek egyébknét 200 forintot juttatott. Feltételezésünk szerint tagja volt a ferences harmadrendnek. A számadók közül kétségtelenül a legszínesebb egyéniség Kaufmann Jakab volt, akinek mozgalmas életéről számos adat maradt fenn. Foglalkozása tímár, amit pecsétjének ábrái is jól mutatnak.

166 Apjáról nem tudunk. Édesanyja neve Lakári Marika lehetett egy korábbi, dátum nélküli örökösödési leltár és osztozás szerint, amelyben gyerI2J