Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

mekei, Jakab és Regina szerepelnek. Első felesége Horváth Borbála. Tők született két lánya, Borbála és Anna, akiknek moring levelei megvannak. 167 Második felesége Ka­zanitz (Veger) Franciska. Ebből a házasságból való Erzsébet (Lizi) lánya és Ferenc fia. 1803 végén vagy 1804 első napjaiban halt meg. 168 Kaufmann a város külső, élete végén belső tanácsosa volt. 30 évnél tovább gondno­ka a piaci kápolnának és 1773-tól haláláig a kálváriának. Bormester több éven át 169 és kezeli a tűzkasszát is. 170 Téglaadminisztrátornak és a Branikovics-alap kezelőjének vá­lasztják. 171 Több fontos városi megbízatása is mutatja, hogy jelentős személyiség. így pl. tagja annak a küldöttségnek, amelyik 1791-ben Szily püspöktől elkérte a Vártemp­lomban volt Szt. Flórián és Fájdalmas Szűz oltárokat, 172 a város tulajdonát, „több urakkal Bétsibe ablegáltatik", 173 a kőművescéh felügyelője 174 stb. Az 1760-as években gazdag lehetett. Volt háza, erdője, kertje. 175 Egy ideág bérelte a plébánia földjét, majd a város adott neki „egy darab fundust". 176 A sok közéleti funkciójával járó pénzkezelés, a családi gondok és talán szélsőséges természete is okozhatta, hogy anyagiak terén állandó zavarai voltak. 177 Az általa ve­zetett számadások kapcsán már 1786-ban szigorúan megdorgálták pontatlanságáért. 178 Az 1792-1896-05 elszámolását is hibásnak találták, ezért az észrevételekre írásban vá­laszolt. 179 Ügy látszik, ha a magyarázatokat el is fogadták az öregedő mestertől, a gya­nút visszaélései felől ezek nem tudták eloszlatni. Nem sokkal halála előtt, 1803. aug. i-én így ír egy ismeretlen - talán számonkérő - küldöttségnek: „Öreg napjaimban nem kevés szüvem gyötrelmivel hallanom kellett azon rágalmazó költeményt, mint ha én a Templom pénzét el harátsolnám és az ezüst lámpást nem tudnám elő adni.. ." 18 ° Felsorolja, hogy tartoznak honoráriumával, és sajátjából adott a monstrancia, egy ezüst kehely, a Szent Flórián ereklyetartó, a szószék, a szentsír, és a Boldogasszony oltárába való képhez. „El halgatom a többi egyedül Isten dütsöségére fordíttatott téteménye­met, melyre nézvést kérem az absolutionalisomat..." - fejezi be írását. Hátralevő ide­jében már nem tudta anyagi ügyeit rendezni. Végrendeletében is szól adósságáról, amely egy Összeírás szerint 6130 f. 41 krajcárt tett ki. 181 Érthető, hogy hitelezői mindent meg­tesznek káruk csökkentésére, a város pedig hivatalosan felleltározza minden hátraha­gyott értékét. 182 Az összeírást Kalina Ferenc, Pletnits Jánps és Erdélyi János hajtja végre, akik végrendeletének hivatalból voltak tanúi. Kaufmann barátjára, Erdélyi Já­nosra bízta végakaratának sorsát, aki kora Szombathelyének nemes lelkű embereként rajzolódik ki a kutató előtt; nevével a remeték kapcsán is találkoztunk. 183 Kaufmannt számadói tisztségében Kálmán András követte 1803 és 1805 között. Va­lószínű, azonos azzal a Kálmán Csizmazia Andrással, akit még a 18. század végén vá­lasztottak harangozónak. 184 Két évig a piaci kápolna gondviselője is volt. 185 Számadá­sa borítójára már mint „néhai" került a neve. Özvegye, Horváth Judith nem ismert el semmilyen visszaélést, holott a számvevő 200 forint hiányt mutatott ki. 186 Kálmán i8oj-ben vagy 1806 elején halt meg. 1806. január i-től Kiss István volt a kálvária gondnoka 187 egészen 1827-ig, amikor is - valószínű korára való tekintettel - lemondott. Talán az egyetlen volt, aki hivata­lát minden gyanú felett állóan töltötte be: ,,.. . tisztelt számadó Ur ebbeli Curatorsá­gárul is önként le mondván több esztendőbéli gyors és hiv szolgálattyának dicsérete mellett pro absoluta declaraltatik.. .", 18 8 de nem hiányzik a dicséret korábban sem. 189 Gondnoksága idejére esik az eseménytelen évek után a kápolna nagy felújítása 1816­i8i84>an. Polgári sorsáról nem sikerült lényegeset megtudnunk. Ö is több tisztséget viselt, külső tanácsos, az ispita és a piaci kápolna gondviselője is volt. 190 A hivatalában őt követő Pletnits Györgyről ismét viszonylag többet tudunk. Apja az a Pletnits György szűrszabó lehetett, akinek tartozását - felesége kérésére - halála után elengedik. 131 A fiatal György apja mesterségét folytatta. 1803. márc. 16-án vették 126

Next

/
Thumbnails
Contents