Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez
mekei, Jakab és Regina szerepelnek. Első felesége Horváth Borbála. Tők született két lánya, Borbála és Anna, akiknek moring levelei megvannak. 167 Második felesége Kazanitz (Veger) Franciska. Ebből a házasságból való Erzsébet (Lizi) lánya és Ferenc fia. 1803 végén vagy 1804 első napjaiban halt meg. 168 Kaufmann a város külső, élete végén belső tanácsosa volt. 30 évnél tovább gondnoka a piaci kápolnának és 1773-tól haláláig a kálváriának. Bormester több éven át 169 és kezeli a tűzkasszát is. 170 Téglaadminisztrátornak és a Branikovics-alap kezelőjének választják. 171 Több fontos városi megbízatása is mutatja, hogy jelentős személyiség. így pl. tagja annak a küldöttségnek, amelyik 1791-ben Szily püspöktől elkérte a Vártemplomban volt Szt. Flórián és Fájdalmas Szűz oltárokat, 172 a város tulajdonát, „több urakkal Bétsibe ablegáltatik", 173 a kőművescéh felügyelője 174 stb. Az 1760-as években gazdag lehetett. Volt háza, erdője, kertje. 175 Egy ideág bérelte a plébánia földjét, majd a város adott neki „egy darab fundust". 176 A sok közéleti funkciójával járó pénzkezelés, a családi gondok és talán szélsőséges természete is okozhatta, hogy anyagiak terén állandó zavarai voltak. 177 Az általa vezetett számadások kapcsán már 1786-ban szigorúan megdorgálták pontatlanságáért. 178 Az 1792-1896-05 elszámolását is hibásnak találták, ezért az észrevételekre írásban válaszolt. 179 Ügy látszik, ha a magyarázatokat el is fogadták az öregedő mestertől, a gyanút visszaélései felől ezek nem tudták eloszlatni. Nem sokkal halála előtt, 1803. aug. i-én így ír egy ismeretlen - talán számonkérő - küldöttségnek: „Öreg napjaimban nem kevés szüvem gyötrelmivel hallanom kellett azon rágalmazó költeményt, mint ha én a Templom pénzét el harátsolnám és az ezüst lámpást nem tudnám elő adni.. ." 18 ° Felsorolja, hogy tartoznak honoráriumával, és sajátjából adott a monstrancia, egy ezüst kehely, a Szent Flórián ereklyetartó, a szószék, a szentsír, és a Boldogasszony oltárába való képhez. „El halgatom a többi egyedül Isten dütsöségére fordíttatott téteményemet, melyre nézvést kérem az absolutionalisomat..." - fejezi be írását. Hátralevő idejében már nem tudta anyagi ügyeit rendezni. Végrendeletében is szól adósságáról, amely egy Összeírás szerint 6130 f. 41 krajcárt tett ki. 181 Érthető, hogy hitelezői mindent megtesznek káruk csökkentésére, a város pedig hivatalosan felleltározza minden hátrahagyott értékét. 182 Az összeírást Kalina Ferenc, Pletnits Jánps és Erdélyi János hajtja végre, akik végrendeletének hivatalból voltak tanúi. Kaufmann barátjára, Erdélyi Jánosra bízta végakaratának sorsát, aki kora Szombathelyének nemes lelkű embereként rajzolódik ki a kutató előtt; nevével a remeték kapcsán is találkoztunk. 183 Kaufmannt számadói tisztségében Kálmán András követte 1803 és 1805 között. Valószínű, azonos azzal a Kálmán Csizmazia Andrással, akit még a 18. század végén választottak harangozónak. 184 Két évig a piaci kápolna gondviselője is volt. 185 Számadása borítójára már mint „néhai" került a neve. Özvegye, Horváth Judith nem ismert el semmilyen visszaélést, holott a számvevő 200 forint hiányt mutatott ki. 186 Kálmán i8oj-ben vagy 1806 elején halt meg. 1806. január i-től Kiss István volt a kálvária gondnoka 187 egészen 1827-ig, amikor is - valószínű korára való tekintettel - lemondott. Talán az egyetlen volt, aki hivatalát minden gyanú felett állóan töltötte be: ,,.. . tisztelt számadó Ur ebbeli Curatorságárul is önként le mondván több esztendőbéli gyors és hiv szolgálattyának dicsérete mellett pro absoluta declaraltatik.. .", 18 8 de nem hiányzik a dicséret korábban sem. 189 Gondnoksága idejére esik az eseménytelen évek után a kápolna nagy felújítása 1816i8i84>an. Polgári sorsáról nem sikerült lényegeset megtudnunk. Ö is több tisztséget viselt, külső tanácsos, az ispita és a piaci kápolna gondviselője is volt. 190 A hivatalában őt követő Pletnits Györgyről ismét viszonylag többet tudunk. Apja az a Pletnits György szűrszabó lehetett, akinek tartozását - felesége kérésére - halála után elengedik. 131 A fiatal György apja mesterségét folytatta. 1803. márc. 16-án vették 126
