Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 46-10. században

kel indul meg Vas megyében a céhes szerveződós a mezővárosokban. Ez már felsőbb osztályba lépés a primitívebb ipargazdálkodás területéről, ahol még egyben földműves és iparos az egyén, amikor még nem egyedül iparának gyakorlásából él városi polgár módján, hanem mezei munkával is keresi kenyerét. Vas megyei viszonylatban nem szabad még egy fontos dolgot figyelmen kívül hagyni, ami hathatós és nyomós súllyal esik latba a megye iparosodásának történetében. Ez pedig az, hogy itt igen sok nyugatról becsalogatott vagy éppen önként bejött iparos telepedett le. Ezek ősi hazájukból magasabb szakmai tudást, nívósabb szakmai gyakorlatra épülő kezdeményezőkészséget hoztak magukkal, s egyúttal az iparcikk-készítésben, az áruelőállításban ízlést formáló hatásokat. Nyilvánvaló, és ezt bizonyítani sem kell, hogy a magyar mesterekkel a céhszervezetekben való együttlétük, meghonosodásuk után ezekre a magyar mesterekre ösztönző hatással volt abban a tekintetben, hogy szakmai tudásukat gyarapítsák, és áruikat is tetszetősebb formában, minőségileg is kiválóbb formában állítsák elő. Vas megyében ezért tapasztalhatunk a viszonylagosan nyugalmasabb idő szajkókban - még a 17. században is - nyomon követhető fokozatos ütemű ipari fejlődést. A Rákóczi-szabadságharc és az 1718-ban megkötött peszarováci béke után pedig egyre gyorsuló mértékű gyarapodást mind a kézművesiparosok, mind a cóhszervezetek, mind a szakipari ágazatok tekintetében. Cserélődött a tapasztalat, változott az ízlés, tökéletesedett a technikai gyakorlat, felfrissült a tudás és az alkotóképesség. Ám természetesen nem elhanyagolható tényező a legénykorban, a vándorévek idején megszerzett, esetleg külföldön is gyarapított szaikmai tudás sem a magyar kézműiparos oknál. írásunk a múltat idézi, egy fehér foltot igyekezett feltérképezni a kézműipar történetének területéről. A ma a tegnap gyümölcse, és a holnap a ma vetésének aratása lesz. A szocializmus előre tekint, a szellemi és anyagi alkotásai a jövőt alapozzák, az átfogó tervek a holnapot idézik. Ehhez szükség van a múlt ismeretére is. JEGYZETEK 1. Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Bp. 1965. 2. Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bp. 1955. 93. p.-tól. 3. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere 1-2. köt. Bp. 197(5-1976. 4. Zimányi Vera: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI-XVII. századiban. Bp. 1968. 95-101. p. 5. Vás megyei Levéltár, Szombathely: Relatio Deputations . . . Sub Generali Kongregatio 29 Marty A° 1702. Synopsis. 67 csomó. A helységek neveit a jelentésben leírt módon hagytuk meg. 6. Eperjesi Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. 1686-1848. Bp. 1967. 25. p.-tól. 7. Kovács Tibor: Vas megye népessége a XIX. században. 1804-41870. Szombathely, 1,970. FORRÁSOK 1. Borovszky Samu-Sziklay János: Vas vármegye. Bp. 1808. (Magyarország vármegyéi és városai.) 2. Eresei Dániel: Statistica. Debrecen, 1814. 3. Grünwald Béla: Régi Magyarország. 17111-1826. Bp. 1888. 4. Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén (Bp.) l!976. 5. Komoróczy György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi nagybirtok gazdálkodás. Bp. 1932, 6. Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. Bp. 1013. 7. Magyar Országos Levéltár 8. Vas megyei Levékár, Szombathely: a) Ex Actis Gener. Congress 27-ik Mai 1817. 33. csomó, 566. sz. b) Conscriptio Regnicolaris 1808. c) Községsoros összeírási jegyzékek 1857. és 1869. II5