Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

magyar határszélen, ausztriai zálogstátusban, a tartomány szomszédságában városiasodása nem szenved-e csorbát? Neuhofi Jurisich támadása, az alsó-ausztriai kormányszék és kamara által kiküldött bizottság magatartása ugyanis azzal fenyegette, hogy a város az uradalom joghatósága alá kerül, polgárai pedig annak úrbéri alattvalóivá válnak (Urbarsunthertonen). Ennek a lehetősége már az 1568. augusztus 5-i szerződésben benne van, a szerződés kancelláriai példányában is,

148 s a bizonyos értelemben több konkrétumot tartalmazó, Paul Dauchner által összefoglalt változatban is.

149 Ez utóbbiban ugyanis expressis verbis megtalálható, hogy az uradalom igényt tart a városi törvényszék fölött a fellebbezési jog gyakorlására (Die Appelation last H. Jurischuez diser Zeit für sein person bleiben).

150 Ezt nem említi a kormányszék által fogalmazott példány, egyszerűen nyitva hagyja a vitás kérdéseket. De nincs arról szó, hogy ez a szerződés felfüggesztette volna a város autonómiáját, de mégis olyan kompromisszumos megoldásokat ajánl, amelyek a városnak kárára vannak. Nem foglal állást határozottan a városi iurisdictio gyakorlásának szabadsága mellett, hanem azt emeli ki, hogy milyen esetekben avatkozhat be abba az uradalom. Az uradalom belátására bízta ennek szükségességét, és a polgárokkal való rendelkezés jogát nemcsak ellenség által szorongatott helyzetben (Feindtsnoth), hanem békeidőben is.

151 Ezért hangsúlyoztuk a bevezetőben, hogy neuhofi Jurisich, a földesúr számára mintegy legális alapot teremtett a város fölötti törvénykezési felügyelet gyakorlásában az a körülmény, hogy a császári kapitányi cím kezdettől fogva bizonyos beavatkozási lehetőségeket biztosított számára. A szerződés a kapitányi hatáskörnek jóval tágabb teret adott, mint az eredetileg volt. Ez a szerződés ugyanis - mint láttuk - nem a város jogait erősíti meg az uradalommal szemben, hanem ennek az utóbbinak ad lehetőséget a mind teljesebb ellenőrzés kiterjesztésére. Még kritikusabbá vált Kőszeg helyzete, amikor a Forintos-Kersner ügy kapcsán a városi iurisdictióval szembeni állásfoglalás megismétlődött. Ez ugyanis alkalmat adott neuhofi Jurisichnak, hogy Kőszeg képességét az igazságszolgáltatási feladatok ellátására kétségbe vonja. A belső érdekellentétek kiéleződése pedig mindezt megkönnyítette. Az uradalom javára tolódott el a helyzet. Lehetőség nyílott a vadászat, a halászat és a legelőhasználat (Geiaidt, Vischen, Wiehwaidt) jogának rögzítésére, ezzel nagyobb megszorításokat ért el az uradalom a korábbi gyakorlathoz mérten. A Jurisich Miklós földesurasága alatt kialakult gyakorlatot ugyanis Christoph Teufel is megkérdőjelezte a doroszlói kaszálók ügyében, továbbá amikor a város önkormányzata, biztonsága fölötti felügyelet megszervezésére tett kísérletet. Ez a kísérlet azonban már csak neuhofi Jurisichnak sikerült. A kormányszék ugyanis hozzájárult, hogy választásakor a kőszegi bíró az uradalomnak bemutattassék és megneveztessék (Vorschlagsrecht). Ezzel a bíróválasztás kérdésében Kőszeg városa és az alsó-ausztriai kormányszék közé az uradalom mint közvetítő közeg beékelődött. Ezt a közvetítő szerepet a kormányszék és a kamara elfogadta. Mint Őfelsége birtokát ugyan nem szolgáltatta ki egészen a várost neuhofi Jurisich magánföldesúri érdekeinek, de az uradalomnak tett engedményen keresztül az ausztriai érdekeknek minden téren való kiterjesztését segítette elő. Ezért az udvar megengedte az osztrák zálogbirtokosnak, hogy ellenőrizze a város személyforgalmát, az idegenek jelenlétét, a vásárokat. Biztonsági okokra hivatkozva megtiltotta a kőszegi kereskedők jelentős jövedelemforrást biztosító kereskedelmi kapcsolatait a török hódoltsági területekkel.

152 A kamara azonnal érvényt szerzett a szerződésben foglaltaknak: két héttel a megjelenése, pontosabban a jóváhagyása után pontosan számbavétette Kőszegen az új irtványföldeket, lajstromoztatta a birtokosokat. 7«