Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

Ennek az 1028 és fél napszám nagyságú földnek a megadóztatása a szerződés nyolcadik pontját képezi. A szerződés alapján kell fenntartani a neuhofi Jurisich által alapított betegházat (Spitall, Sichelhaus).

153 Az élet azonban nem azonos az utasításokkal, s az effajta szerződésekkel. Jóváhagyása után három esztendővel is ennek a szerződésnek a végrehajtását követelte neuhofi Jurisich a kőszegieken,

154 amit persze a város nyomban visszautasított a kormányszékhez benyújtott jelentésében.

105 A kölcsönös vádaskodásban, szemrehányásokban nagyon sok volt az ellentmodnás, de az egyes tételek szembesítésekor nyilvánvalóvá válik, hogy az 1568-as szerződés megkötésekor nem volt jelen az önállóságát védelmezni akaró város. A szerződést Paul Dauchner és küldött-társainak jelenlétében, de mégis a város nélkül állították össze. A feltételeket az uradalom, nagyobb részben pedig az őt pártoló udvar diktálta. Amikor 1571 márciusában az uradalom az 1568-as szerződés szellemében újra kérdőre vonta a várost, Kőszeg egységes és határozott választ adott úgyszólván minden követelményére. A segítség, amit a város március 9-én Károly főhercegtől kapott, kétségtelenül megnövelte az esélyeit ebben a reménytelennek látszó küzdelemben. Ugyanakkor az elszámoltató bizottsággal folytatott tárgyalásokon, ezt követően pedig a bevezetendő új kőszegi urbárium elképzeléseivel szembeszálló városi felterjesztésekben igen jó alkalom nyílott arra, hogy 1569-1570-ben a város helyzetének jogi tisztázása megtörténjék. Kőszeg önállóbb álláspontot képviselhetett: ügyében maga is részt vehetett. Most már képessé vált arra, hogy az uradalom által még 1568 nyarán előterjesztett 14 pontból álló követelésére választ tudjon adni. A város első fokú joghatósága működésének biztosítékait a nevezett egyezség nem adta meg, sőt lehetőséget adott az uradalomnak arra, hogy felülbírálja a városi törvényszék magatartását,

156 ha az húzódozna az eljárások megindításától. A neuhofi Jurisichnak adott intézkedési jog

157 alapján az uradalom ilyen esetekben egyszerűen a várba hivatta valamelyik városi főtisztviselő polgárt, és valami ürüggyel elzáratta. Ez történt Lienhardt Lang városbíróval,

158 akit közvetlenül megválasztása után, 1570 áprilisában a várba rendeltek, s két tagú kíséretével együtt - köztük az idős Ambrusch Zyryfock belső tanácsossal - tömlöcbe csukatták.

159 A bíró elfogásának az volt az oka, hogy a város nem teljesítette az uradalom követelését a bíró személyére vonatkozóan.

160 Amikor Zyryfock figyelmeztette a zálogbirtokost, hogy a bíró elfogatásáért felsőbb hatóság felelősségre fogja vonni,

161 vele szemben is erőszakot alkalmazott. Hasonló sorsra jutott Zámbó István kőszegi polgár is, aki lukácsházi sógora elleni perében került neuhofi Jurisich bírósága ejé.

162 Paul Dauchner jegyző hiába jelentette be ebben az esetben is tiltakozását a város nevében azzal, hogy védelme alatt áll kivétel nélkül annak minden polgára.

163 Az idézett 1568-as szerződés a várkapitánynak nagyobb hatáskört, a zálogbirtokosnak csaknem belátása szerinti intézkedési jogot tartott fenn a várossal szemben is. Az uradalom ennek alapján az erőszak eszközéhez nyúlt. Megfenyegette a várost, hogy érvényt szerezzen büntető hatalmának, ha a városiak panaszaikkal (Beschwär Articl) felkeresnék Károly főherceget.

164 Attól való félelmében, hogy Bécsújhely majdan védelmébe veszi Kőszeget, azt terjesztette, hogy Kőszeg lázadást szervezett ellene.

165 Ezért azután azt követelte, hogy a generális gyűléseket, amelyeket az egész választó község (Gemain) hívott össze, csak az ő jelenlétében lehessen megtartani, legalábbis jelentést kért ezekről.

166 1570. január 16-án valóban volt egy rendkívüli generális ülés, amelynek összehívását a város azzal indokolta, hogy a gyűlés elé kellett terjeszteni a Zapfenmass bérlete emelésének ügyét. Az uradalom viszont azzal vádolta Kőszeget, hogy ezen az ülésen kihirdettek volna egy olyan tartalmú rendelkezést, hogy a város 32 rajnai forintra bünteti 79