Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

A változást a kereskedőréteg ismételt erőre kapása hozta magával. Kőszeg újból megkapta az engedélyt a felhajtásra. Ujabb konjunkturális szakasz következett, amelynek kihasználása azonban a kereskedők szűkebb körére, Gáspár Mátéra, Hans Krammerra, Erhardt Inckhoferra, Szabó Istvánra, Thomas Krammerra, Szyll Miklósra és Szabó Ambrusra korlátozódott.

97 1562. július és október között 2914 marhát hajtatott fel ez a néhány család.

98 Egyedül Hans Krammer szeptember hónapban 500-at küldött piacra. Ennek az üzleti fellendülésnek igen nagy szerepe volt a város társadalmának vagyoni átrctegeződésében, s az új elem betelepedésében is. A város is arra hivatkozott, hogy az uralkodó kereskedelmet támogató politikájával megerősödött Kőszegen az udvarhoz hű polgárok sora.

99 Legalábbis ezzel érvelt a kereskedelemben most már közvetlenül uralkodó réteg, amikor II. Miksa intézkedései miatt újból veszélybe került. Az említett családok lesznek később a városnak, sőt magának az uralkodónak is a hitelezői. Ismeretes, hogy az állandó háborúskodás közepette az udvar az egész. 16. századon át katasztrofális pénzügyi nehézségekkel küzdött. Ebben a helyzetben a legkisebb készpénzforrás is érdekelte a kamarát. Amikor Thomas Krammer halálakor, 1571-ben a városi tanács elkészítette a hagyatéki leltárt, kiderült, hogy többek között 3 000 tallér készpénz maradt utána. A kamara azonnal intézkedett a kőszegi tanácson keresztül, hogy kölcsönbe kapja ezt az összeget 5%-os kamatra. Ezt is fel akarta használni a kismartoni és frankói uradalmak kiváltására.

100 Többek között ez lehetett az oka, hogy az udvar a városnál hagyta a polgárvagyon felügyeletének a jogát, bár neuhofi Jurisich idején az uradalom ezt meg szerette volna kaparintani. Az új városi arisztokrácia komoly anyagi erőt képviselt. Erhadt Inckhofer, aki Thomas Krammerral együtt részese volt a nagy vállalkozásnak, 100 tallért kölcsönzött a városnak, hogy ez más összegekkel együtt a királynak vagy a főhercegnek nyújtandó városi kölcsönhöz felhasználhassa.

101 Amikor pedig Károly főherceg 1570 novemberében 8 000 aranyat kért kölcsön a várostól,

102 ez 3 000 aranyat szavazott meg neki, amelyből csak Hans Krammer 1 000 tallért bocsátott kölcsön formájában a város rendelkezésére. A város ilyen módon függésbe került néhány rendkívül tőkeerős családtól. A kölcsönöket nem lehetett megtagadni az udvartól, hiszen ettől függött, hogy hogyan foglal állást a város és az uradalom közt folyó harc megítélésében. Ugyanakkor a város rá volt szorulva arra a néhány családra, amelyek a város irányításából így döntő részt követeltek. 1570-1574 között már a testületek munkáját is ők határozták meg. Ez a város már nem hasonlítható Jurisich Miklós korának Kőszegéhez. Rengeteg belső ellentmondása ellenére megerősödve került ki a válságkorszakból. Tőkeereje lényegesen erősebb lett, mint eddig valaha is volt. így aztán neuhofi Jurisich, az udvari kamara bizottságai és II. Miksa egész udvari apparátusa csak részleges eredményeket érhetett el a városi autonómia felszámolásáért folyó harcban. 5. Az uradalom befolyásának megerősödése Rendkívül érdekes és lassan kibontakozó folyamat volt ez a küzdelem a város és az uradalom között. Az udvar a város ellenében az uradalmat pártolta. Kezdetben az uradalom a kamarától, de a tartományi rendektől is olyan megbízásokat kapott, amelyek gyakorlatilag a város illetékességi, hatásköri jogait sértették, végső soron az önkormányzati jogok felfüggesztésével fenyegettek. A 60-as évek elején még nem vokak élesek a város és az uradalom közti érdekellentétek. Ügy tűnik, hogy mindketten a 71