Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

korábbi helyzet megtartására törekedtek. Bizonyos események azonban már az uradalom helyzeti előnyére utalnak. 1560 májusában robbant ki Bedőts Jakabnak a Felső-kapu melletti vám bérlőjének, kőszegi polgárnak hitelügye. Bedőts Jakabot ott találjuk már 1546-47-ben a nagy állatfelvásárló kereskedők közt. Szabálytalanságaival, gyanús üzleteivel már ekkor felhívta magára a figyelmet: a kamara Bécsújhelyen vétette zár alá az oda felhajtott ökreit.

103 Az egyik leggátlástalanabb típusa volt a vállalkozóknak. A kamara névszerint is jelentést kért róla 1547-ben a várostól, minthogy egy bizonyos Veres Péter polgárral 156 marhát vásároltak fel tiltott helyen (für vnnd an verpotnen ortten).

104 Egyike azoknak, akik igen nagy összegeket fektettek aztán kőszegi ingatlanokba. Az ő nevét viselt Kőszeg határában a Doroszló (Griselsdorff) felé eső halastó is.

105 Nyilván még Christoph Teufeltől kapta a Felső-kapu vámját. Róla kiderült, hogy éppen Bedőtsön keresztül maga is érdekelt volt a kőszegiek szarvasmarha-kereskedelmében.

100 De ez a nagy feketeüzleteiről (Scheinhandel) ismert kőszegi kereskedő - akinek egyébként hasonló nevű fia is besegített - hitelezőinek szorítója közé került. Egyrészt két radkersburgi hitelezője próbálta behajtani rajta 900 rajnai aranyforintos követelését,

107 másrészt neustadti polgárok kérték tőle kőszegi szőlőik árát.

108 Sőt, Kalmár Balázs győri bíró is jelentkezett levelével, hogy a Bedőts-család többeket is becsapott volna. Minthogy fizetni nem tudott, arra kérték a kőszegi tanácsot, hogy adóssága arányában végezzen foglalásokat Bedőts kőszegi birtokain. A meglepetés tulajdonképpen ez után következett: az alsó-ausztriai kamara ugyanis egyszerre mindkét joghatóságának, a városnak és az uradalomnak is kiadta az utasítást, hogy közösen szerezzenek érvényt a hitelezőkkel szemben Bedőts kérelmének, és biztosítsanak számára haladékot. A kamara mellőzni akarta a foglalást. Beleszólása ezekbe az ügyekbe tulajdonképpen nem volt új jelenség. Itt az is okot adott erre, hogy Bedőts neuhofi Jurisichtól kapta meg a Felső-kapu vámjának bérletét. A kamara biztosítékot kívánt az uradalomtól. Nemcsak hogy nem engedte meg a foglalást, hanem az eljárás felfüggesztése után az egész ügyet az uradalom illetékességébe utalta. A város riltakozott, hiszen ez közhatósági működését akadályozta meg. A kamara mégis felülvizsgáltatta és felülbírálta Kőszeg eljárását, egyúttal az ügy tisztázását az uradalomra bízta. Az 1560. június 27-én felküldött jelentést a város még a neuhofi Nicolaus Turisichcsal szerkesztette meg.

109 De az uradalom kamarai megbízásból vett részt a polgárvágyon felbecslésében (Schätzung). Végül a Bedőts óvására az eljárásban hivatalból intézkedő várost az udvar teljesen kizárta, és az uradalom mellé a soproni harmincadost jelölte ki az ügy lezárására.

110 A város pedig elmarasztaló értesítést kapott Bécsből, miszerint akadályozta a Bedőts-féle ügy tisztázását és magatartásával a család romlására tört.'

111 Az alsó-ausztriai kamara tehát elfogultsággal vádolta Kőszeget. Nem lehet tisztázni, mennyi ennek az alapja, de az talán feltűnő, hogy Bedőts 1568 februárjában szőlőjét és földjét örök időkre az uradalomnak, neuhofi Jurisich Miklósnak engedte át.

112 Részben azért, mert az uradalom elengedte neki az 1565-68 között esedékes vámbérletet. Részben, mert annak idején adósságai törlesztésére neuhofi Jurisich pénzkölcsönökkel támogatta. Itt igen jó alkalom nyílt az uradalom számára, hogy beleszóljon a polgárvagyon felügyeletébe, amelynek joga rendesen a városnak volt fenntartva. Az uradalom ebben ráadásul a kamara támogatását élvezte. Ismerve a város és az uradalom közt már Christoph Teufel korában kirobbant vitát, amelynek kapcsán az uradalom városi jogok gyakorlását követelte magának, ez az eljárás a város számára nagy presztízsveszteséget okozhatott. 72