Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán
az időközben felemelt egységes vámpótlékot, 87 sőt a kőszegiek kérésére elintézte ezt valamennyi vám- és harmincadhelyen. Ennek a Bécs felé vezető útvonalnak megnőtt a jelentősége, minthogy a török egészen a Rába vonaláig veszélyeztette az útvonalakat. 88 A város mindent elkövetett a szabadabb kereskedelem érdekében; a kereskedőket is megadóztatta kamarai engedéllyel, hogy a haszon a várost is előnyökhöz juttassa. 89 a belső nagy összeütközést azonban nem kerülhette el. Pangratz Swanckler nagyon érdekesen jellemzi ezt az állapotot. 1550-ben, már Christoph Teufel zálogurasága idején azt írja Hans Weispriach, aki ekkor mint az alsóausztriai kamara Kőszegre kiküldött tagja készült a városba, hogy az ökrökkel és marhákkal kereskedő emberek egyszerűen fékezhetetlenek. Jóllehet az udvar a viszszaélések miatt újra elrendelte a zárlatot. Ezt éppen a biztosoknak átnyújtott városi beadványból tudjuk, amelyben 1550 júliusában arra kérik az uralkodót, hogy vizsgálja felül, vajon a kőszegiek nem vehetnének-e részt ismét a magyar szarvasmarha felhajtásában. 90 A város belső szerkezetében történt változásokat, a hatalmi viszonyok eltolódását azonban már nem akadályozhatta meg az udvar tilalmi intézkedése sem. Nem véletlen, hogy éppen ebben az időszakban akarta Christoph Teufel is megerősíteni földesúri pozícióját a város felett. Arra számított, hogy Kőszegnek nem lesz ereje városi jogi intézményeinek megvédésére, s a protestáns tartományi nemesek, köztük apósa, Hans Weispriach alkotta bizottság ebben támogatni fogja. 91 Az ötvenes évek elején a város, és ugyanekkor egész társadalma is átalakult, protestáns hitre tért. Ennek jelei világosak voltak. Sipos Péter kőszegi polgárt 1551-ben kettős házasság vádjával állítják a bíróság elé. A kor felfogása szerint a vádlottnak nyilatkozatot kellett tennie, miszerint a tanács ítéletét magára veszi, bosszút ezért senki ellen nem forral. Ezt az esküvel megerősített nyilatkozatot a korabeli német terminológia „Urfecht"-nek nevezi. Sipos Péter 1551-ben már protestáns városbíró, név szerint Pintér István előtt tette le az esküt. Az Urfecht szövegezésében korábban csak a városbíróra és bírótársaira hivatkoztak. Sípos Péter az elkövetett bűnt ,.a keresztyén egyház és a szent házasság elleni" cselekedetnek ismerte be (wider die khristenn liehe Kirche vnnd heilige Eehe). 9A városon belül is érvényesülő új társadalmi változásnak, a megerősödött új rétegnek az igényeit már a protestantizmus fogalmazta meg. Megtörtént tehát az önkormányzati testületen belül is az őrségváltás, ha még nem is teljes arányban, de a legfontosabb állásokban igen. Ez ad magyarázatot arra, hogy 1544 és 1550 között nagy erővel folyt a harc a városvezetés és a kereskedők között, 1550 körül azonban hirtelen megszakadt. A városvezetés ekkor már az új érdekek képviselője lett. Ezekben az esztendőkben nagy szerepe volt Semlyén (Somlyói) Simon protestáns prédikátornak is, aki még Christoph Teufel embere volt, s aki az oklevelek letéti eljárását vezette a családi iratokat biztonságba helyezők számára, ö volt az, aki mint protestáns káplán ellenségeskedést szított Stingeli Gáspár protestáns iskolamesterrel szemben 1559-ben. 9 ' 1 A vallási különbségek mögött azonban a számszerűleg erősebb magyar elem és a Kőszegen ugyan kisebbségben levő, de nagyobb támogatásban részesülő német elem közti harcról volt szó. Teljesen világossá vált ez később, amikor a városvezetés külön magyar és német prédikátorokat fogadott fel, külön magyar és német iskolamesterekkel kötött szerződést, sőt a 17. század első felére külön magyar templom felépítését határozta el. 96 A 60-as évek elején ennek a kisebbségnek, a német elemnek a megerősödéséről volt szó. Fontos helyeket ragadott magához a városon belül, a városvezetésben. Várható volt azonban, hogy az uradalom is ki fogja használni a maga javára ezt a belső ellentmondást, és céljaihoz az udvar támogatását is megkapja. 70
