Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Horváth Ferenc: Szombathely rendezett tanácsú, később megyei város hivatalszervezete (1860-1944)
A rendőrség közigazgatási tennivalói az időközben megjelent törvények és miniszteri rendeletek következtében ugyancsak megszaporodtak, de lényegében már a felsorolt ügykörök adják továbbra is működésének alapját. A rendőrségnek önálló iktató- és kiadóhivatala van, növekvő létszáma egyre súlyosabb teher a város vállán, amely szeretne is tőle szabadulni. A város közgyűlése 1912ben is küld javaslatot ez ügyben a miniszterelnökséghez 34 , ám mint tudjuk, az államosítás csak 1919-ben következik be az 5.047/1919. ME. számú rendelet folytán. E rendelet az addigi városi rendőrségnek megszűnését jelenti. 35 A városi tűzoltóság: 1920-1944 Szombathelyen a tűzrendészettel kapcsolatos tennivalókat az 1870-es évektől kezdve a városi Önkéntes Tűzoltó Egylet végezte, a BM. által jóváhagyott alapszabályok értelmében. A város az egyesület erejéhez mérten és szükség szerinti anyagi segítséggel is támogatta működésében. A város azonban 1920-ban tűzoltóparancsnoki állást szervezett, azt be is töltötte, s ilyen módon az egyesület mellett hivatalos tűzoltóság is létrejött. 30 Az egyesület és a hivatásos tűzoltóintézmény közötti viszony rendezése a város 1924-ben bizottságot küldött ki 37 amelynek az lett a vége, hogy a város az egyesület mellett hivatásos tűzoltói állásokat is szervezett, 38 s 1940-ben elkészítette a város hivatásos tűzoltóinak szabályrendeletét is. A hivatásos tűzoltóságra hárult a tűzrendészettel kapcsolatos igazgatási feladatoknak ellátása, mely a háborús években egyre növekedett, míg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület továbbra is társadalmi alapokon működött. A városi tisztviselőkről általában ösi szokáson alapul az a jog, mellyel a város tisztségviselőit a generális gyűlésen választotta. A városi autonómiáknak ez a jogsérelem volt a legsúlyosabb a Bach-kor idején, amikor kinevezett tisztviselők működtek, s ez volt a fellélegzés oka 1861-ben, amikor újra a választás alkotmányos jogához térhetett vissza a város közönsége. Igaz ugyan, hogy ez az alkotmányos lehetőség hamar megszűnt, s ismét a főispáni helytartó által kinevezett tisztviselők irányították a város életét, de 1867 májusától kezdve, a kiegyezés folytán újra visszatért minden a régi alkotmányos keretek közé, s így ismét választott tisztviselők intézték a város ügyeit. Ezt a régi alkotmányos jogot formálták törvényszabta keretek közé az 1871. évi XVIII. te. 67. és azt követő paragrafusai. A törvény értelmében a tisztségviselőket a képviselő-testület választja, rendezett tanácsú városokban 6 évre. A választás tisztújító székeken történik, amelynek elnöke városokban az alispán, vagy akadályoztatása esetén a megyei törvényhatósági bizottság kiküldötte. Elöljáróvá, tisztviselővé választható minden nagykorú honpolgár, aki választói joggal rendelkezik, kivéve, ha képviselő nem lehet, vagy foglalkozása lelkész, tanító, vagy más állami és megyei tisztviselő (1886. XXII. te. 75. §.). Már 1871-ben jelentkezik ugyanekkor a szaktisztviselők választásánál bizonyos képesítés megkövetelése, mint pl. orvosnál a doktori oklevél, mérnöknél hasonlóképpen a szakképesítés, ami a későbiekben egyre inkább követelt feltétel. Az 1912. LVIII. te. 22. §-ában további feltételeket szab a rendezett tanácsú városokban a tisztségviselők választásához. Mint kelléket jelöli meg a magyar állampolgár22T
