Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Horváth Ferenc: Szombathely rendezett tanácsú, később megyei város hivatalszervezete (1860-1944)

ságot, nemkülönben azt, hogy az illető a szükségnek megfelelően a th. városok tisztviselői számára előírt képzettséggel rendelkezzék, és sem az 1886. évi XXII. te. 75. §-nak b) vagy d) pontja értelmében kizáró ok nem forog fenn. Maga a választás az 1871. évi XVIII. te. majd az ezt kiegészítő 1886. évi XXII. te. értelmében a kijelölő választmány útján történik, mely szervezet az 1886. évi XXII. te. 77. §-ban van meghatározva. A kijelölő választmány elnöke a tisztújító szék elnöke, aki mellé két tagot a képviselő-testület választ, kettőt az elnök jelöl ki. A tisztviselői állásokra a kijelölő választmány jelöl ki általában jelöltet, akik közül a képviselő-testület vagy közfelkiáltással, vagy ha 10 választó kéri, szavazással, a szavazás alapján szótöbbséggel választja meg. Egy-egy tisztviselő a hat év lejárta után újból megválasztható. Szombathely történetében volt polgármester, akit egymásután háromszor választottak meg. A tisztviselők megválasztásának autonóm joga a polgári kor folyamán egyre inkább megcsorbult. Az első csorbát, mint erre már utaltunk, a rendőrkapitány főispáni kinevezési joga jelentette, mely folytatódott a számvevőségi tisztviselők választási jogosultságának megvonásával, s végül az egész számvevőségi apparátus államosításával. Ha egy tisztviselői állás végleg megürült a 6 év letelte előtt (elhalálozás, fegyelmi ügy folytán), akkor a tisztújító széken új, végleges betöltésre került sor, ellenkező esetben csak ideiglenes helyettesítésre (pl. hosszabb szabadság, betegség esetén). A törvények részletesen foglalkoznak a tisztviselők felelősségének kérdésével, ezzel kapcsolatban a fegyelmi eljárás eseteivel, utóbbival különösen az 1886. XXII. te. 90-108. §-ai. Magában a gyakorlati életben a legtöbb problémát a tisztviselők fizetés- és nyugdíjügyei jelentették a város számára. A tisztviselők fizetése egyik kulcskérdésévé alakult a városi költségvetésnek, s ez volt az a tétel, amely körül örök vita folyt a képviselő-testület előtt. A viták oka maga az apparátus, a tisztviselők, a kezelő és segédszemélyzet állandó növekedése volt. A képviselő-testület számtalanszor foglalkozott a városi alkalmazottak növekedésének kérdésével, olykor komoly harc folyt - főleg a műszaki vonatkozású létszámszaporulaton -, mivel a szaporodás, az illetmények növekedése rendszerint pótadó emelkedést hozott magával, amit a város polgárainak kellett megfizetni. A város tisztviselői viszont általában két ügyért harcoltak: hogy a fizetések elérjék és ne maradjanak el az egyéb alkalmazottak bérei mögött, ugyanakkor hogy öregkorukra megélhetésük biztosítása végett a többi tisztviselőkhöz hasonlóan megfelelő nyugdíjban részesülhessenek. A fizetések állandó kiigazítása, ami rendszerint emelkedést jelentett, a szabályrendeletekben ezen a vonalon történt. Nagyobb fizetésrendezéseket hajtott végre a város az 1878. az 1885. években,''

9 1893-ban, hogy az állami és törvényhatósági alkalmazottakhoz jobban igazodjék, drágasági pótlék folyósítását vezette be 10-20% arányában/

10 majd újabb rendezések következtek, 1900-ban/'

1 1906-ban bevezették a korpótlékot/'

2 1912-ben az LVIII. te. 28. §-a értelmében módosították főleg az altisztek és szolgák illetményét, majd 1918-ban és 1922-ben következett be újabb illetményrendezés/

13 A városok tisztviselőinek illetményeit szabályozó 1923. évi IV. te. követelt újabb rendezést, majd az 1927. évi te. V. 49. §-a, amely egységesítette az állami és városi tisztviselők státusait. Ez utóbbi rendelet nagy vitát váltott ki az e célra kiküldött bizottság munkája nyomán a képviselő-testület körében, mely vita végül is érdekes pártpolitikai síkra terelődött/

4 A megye megváltoztatta a város határozatait, amit a város a BM-nél megfellebbezett, s végül is a belügyminisztérium 1929-ben a város eredeti határozatait hagyta jóvá.

45 A tisztviselői létszámkérdésnek súlyos korszaka volt az 1931. esztendő, amikor 222