Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században

Az említett határozat alapján utasította el a városi tanács Smol Pál óperinti posztósnak azt a kérését, hogy a hetipiacok alkalmával posztóját Szombathelyen árulhassa. A kérés megtagadásának indoklásában hivatkozott a tanács arra, hogy a piaci kereskedés a várost illeti meg, és ez a benefícium a perintiekre és más uradalmak lakóira nem vonatkozik. Öperint püspöki birtok volt, és lakói nem élhettek a mezőváros kiváltságaival. Smol csak úgy árulhatott volna a keddi és pénteki piacokon rőfszámra posztót, ha a városba jött volna lakni, felvételt nyert volna a polgárok közé, lerótta volna az előírt taksákat és valóban saját készítésű posztóját árulta volna.

3:i A hetipiacokon, országos vásárokon kívül közvetlenül a termelőnél vagy kereskedők üzleteiben szerezhették be a szükséges árukat a vásárlók. Szombathelyen a város piacát körülvevő kőből, vályogból, fából épült házakban voltak a kis alapterületű boltok. Itt állították fel közvetlenül a gyalogjárda szegélye mellett a deszkából készült elárusító bódékat is. Mind boltok nyitásához, mind deszkabódék felállításához a város adott engedélyt. így járult hozzá a tanács 1747-ben ahhoz, hogy Haller József fésűs a város piacán, Török János boltja mögött deszkából egy kis bódét készítsen és ott termékeit értékesíthesse. Ezért a városnak évente egy forintot fizetett.

y

" A fából készült boltok a 18. század folyamán több ízben is tüzet okoztak, vagy gyúlékony anyaguk miatt tűzvész alkalmával hozzájárultak annak gyors terjedéséhez. Ezért határozott úgy a város 1794 októberében, hogy a deszkabódékat tulajdonosaik záros határidő alatt bontsák le, és téglából, cseréptetővel építsék fel ,,a város ékességére és a tűzvész elkerülése végett.

35 A kereskedőknek és azoknak a kézműveseknek, akik termékeiket boltban árulták, boltárendát kellett fizetniök. A bolt után fizetett összeg a város jövedelme volt. Az árenda nagysága koronként változott. 1650-ben a mészárszékek után tíz forint évi bért kellett fizetni, a vendégfogadó után huszonöt forintot adtak. A boltok árendája általában négy forint volt.

36 1789-ben a városi tanács megidézte a városban lakó két tobákost, mert a boltjuk árendája fejében fizetendő évi két aranyat nem adták meg.

3/ 1824-ben Török József és Trád Ferenc, kiknek tanult mesterségük nem volt, kereskedés után sem adóztak, mégis dohánnyal, pipákkal, tűzszerszámokkal kereskedtek. A város évi 400 forintot kért tőlük, amennyiben ezt nem fizetik meg, üzletüket becsukatja.

38 A rossz gazdasági viszonyokra való tekintettel a tanács engedett is a boltbérekből. A bolt bére, akárcsak a kézművesek műhelyének bére, „rajta volt" az üzleten, együtt járt annak használatával. Ha a tulajdonos eladja, az új vevő köteles a bért megfizetni. Ha az üzlet után járó árendát nem adta meg, a tulajdonos vagy bérlő, árverés után hajtatta be a város. így cselekedett a tanács 1799-ben. Vas Ferenc hoszszan tartó betegsége következtében elszegényedett, s az üzlettel járó bért nem tudta kifizetni. A város Vas Ferenc kereskedésében található árukat licitációra bocsátotta, hogy a hátralékos bért behajthassa. Az árverés lebonyolítása után új kereskedőnek, Schöctl Jakabnak évi harminckét forintért bérbe adta.

39 Nemcsak a boltok használata után fizettek a kalmárok, hanem magának a kereskedési jognak megszerzése is pénzbe került. A szabad kereskedés joga - ahogy az 1801. június 20-i határozat leszögezte - a város közösségét illette meg. A városi polgárokon kívül a polgári kötelékbe felvételt nem nyert lakosoknak is engedélyt adhatott a tanács kereskedelmi tevékenység folytatására. Az ilyenek évi 10 ezüst forintot fizettek a város házipénztárába.

40 A kereskedők megpróbálták kijátszani a város rendelkezését, és polgárjogot nem nyert személyek is kereskedést folytattak anélkül, hogy erre engedélyt kértek volna és az előírt taksát befizették volna. Ezért tiltotta el a tanács 1803-ban a borral és gabonával való kereskedést olyanoktól, akik a concivilitasba még nem nyertek felvételt. 126