Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században

Ilyenek nemcsak a városba, de még a város határába sem hozhatták be áruikat, különben elkobozták tőlük.

41 A 18. század utolsó évtizedeitől kezdve egyre többen fordultak a városhoz a kereskedési juss elnyeréséért. Ugyanakkor megszaporodott azoknak a száma is, akik lakásukon kereskedtek, hogy így a bolt után fizetendő bértől mentesüljenek. Mivel ez a városnak anyagi kárt jelentett, közgyűlés elé vitte az ügyet, és szigorú intézkedést hozott a díjak beszedésére. A boltban való árusítást a 18. század végétől a tehetősebb céhbeli mesterek is követni kezdték. A céhtagság soraiban ez nagy ellenkezést váltott ki, mivel a bolttal rendelkezőknek sokkal nagyobb lehetőségük nyílott áruik értékesítésére. A nagy számban beérkezett panaszra a magistratus olyan értelemben hozott határozatot, hogy mivel más városokban is szokásban van, hogy a mesterek boltokban árulnak, Szombathelyen is árulhatnak. Kikötötte azonban, hogy csak egy fajta, mesterségük körébe vágó árut tarthattak üzletükben/*

2 Nemcsak a céhbeli mesterek figyelték féltékenyen, hogy társaik közül kik árusítanak boltban, hanem a szombathelyi kalmárok is ügyeltek arra, hogy mesterember illetéktelenül, engedély nélkül ne űzhessen kereskedést. Panaszt tettek Mischl Márton ellen, aki vásári szabóként nyert felvételt a polgári kötelékbe, és nemcsak mesterségét folytatta, ami után adózott, hanem posztóval is kereskedett.

43 1823-ban kérték Szappanos Venczl Antal dorgálását, aki a mészárosok neve alatt áruitatta saját készítményű gyertyáját Márton boltos üzletében, holott csak szappannal kereskedhetett volna.

4

'

1 A városi kereskedők kérelmére a tanács külső személyektől megvonhatta a kereskedési jogot, vagy nem adott ki újabb engedélyt boltnyitásra. Így tiltotta meg a magistratus 1837-ben idegen heiységbeli molnároknak, hogy a város területén lisztkereskedésre boltokat árendáljanak, mivel ez a helybelieknek sérelmes lett volna/

1

* A tanács ellenőrizhette, hogy az egyes kereskedők mit árusítanak üzletükben, jogában állott árukat elkobozni vagy egyes cikkek árusítását betiltani. A gyakori tűzvész miatt tiltotta meg a tanács, hogy a kereskedők üzletükben puskaport tartsanak. Puskaport csak az arra kijelölt helyen, különleges biztonsági intézkedések mellett tárolhattak. Az üzletek nyitvatartási idejét a városi tanács határozta meg. Ez a szabályozás mindössze annyiból állott, hogy a vasár- és ünnepnapokon megtiltotta vagy részlegesen megengedte az árusítást. Volt olyan intézkedése, amely eltiltotta a kalmárokat attól, hogy boltjaikat prédikáció előtt kinyissák és árusítsanak. 1771-ben ismételten ellenezte a város, hogy vasár- és ünnepnapokon kinyissák az üzleteket, de még a vásárra való készülést, rakodást is megtiltotta. A kereskedők azonban kijátszották a tanács tilalmát, és titokban ünnepeken is árultak. 1804-ben pénzbüntetéssel sújtotta a tanács Zenelli Ferencet, mert boltjának udvarra néző ajtaját kinyitotta, és ott engedte be a vásárlókat. Hasonlóképpen bűnhődött Candido Péter és Frattorini Antal is, akik ugyancsak udvar felől fogadták a vevőket/'

6 1845-ben már a város engedélyével tartottak nyitva a szombathelyi boltosok vasárnapokon és ünnepek alatt is. A város lakosságának érdekét védte a tanács azzal is, hogy figyelemmel kísérte az árak alakulását, a városnak áruval való megfelelő ellátását. Ha szükségesnek mutatkozott, hatóságilag limitálta az árakat. Bár a törvény a limitálásokat a megyére ruházta, de a város is megszabhatta egyes termékek, főleg élelmiszerek árát. Az ármaximálásokról kibocsátott városi statútumok közül legtöbb a hús limitálásával foglalkozott. A színhús és belsőségek árát néha évente többször is megállapították, mivel a termények ára változott, vagy a vágómarha beszerzése vált nehezebbé vagy könnyebbé. A hús árán kívül a só, gyertya szappan árát is szabályozták a városi statútumok. 127