Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században
szeresén adták tovább. A visszaéléseket a magistratus úgy próbálta megakadályozni, hogy az így vásárolt árukat csak déli egy óra után adhatták el. A rendelkezés megszegőit pénzbüntetéssel sújtották. A kofák azonban nem sokat törődtek a város határozatával, minden tiltó rendelkezés ellenére összeharácsolták a városba szállított zöldségfélét, gyümölcsöt, hogy busás haszonnal adják tovább. Még le sem rakták a kocsikról az árut, mikor megvették, majd ők ültek fel a szekérre és kétszeres áron árulták. 28 Ugyancsak panaszra adtak okot a helybeli kereskedőknek és céhes mestereknek a házaló kereskedők, akik házról házra járva kínálták áruikat, rendszerint olcsóbban, mine ahogy a boltokban vagy piacon a sátrakban a szombathelyiek megvásárolhatták volna. A házalók csak készpénzért adták el árucikkeiket, és így a pénzzel rendelkező vevőket megszerezték a maguk számára, míg a helybeli kereskedőknek és iparosoknak többnyire a hitelben vásárlók maradtak. Mivel hitelt nyújtottak, tőkéjük lassabban forgott. Velük szemben a házaló kereskedők előnyben voltak. Azok mégis arra törekedtek, hogy letelepedjenek és egy állandó helyen űzzenek kereskedést. Kezdetben veszteséggel dolgoztak, mivel a vásárlóközönség megnyerése érdekében olcsóbban adták áruikat. Mikor azonban biztosították maguknak az állandó vevőközönséget, fokozatosan emelték a cikkek árát. A házaló kereskedők ellen tettek panaszt a városnál a szombathelyi fazekasok, ugyanis országos vásárokon általános alku szerint megvették a cserépedényeket vidéki fazekasoktól, majd a vásár után egy-két napig házról házra járva árulták azokat, jóval olcsóbban, mint a helybeli mesterek. A tanácsi határozat a szombathelyi mestereknek kedvezett, amikor elkoboztatta a házalóktól az edényeket, mivel a helybeli céhes mestereknek kárt okoztak. 29 Akadtak a házaló kereskedők között olyanok is, akik királyi engedély alapján árultak. A Liptó megyei lakosok ellen, akik vászonnal házaltak, mit sem tehetett a tanács, mindössze annyit, hogy a városi pénztárba 7 krajcárt befizettetett velük. 30 1845-től a belföldi készítménnyel házaló kereskedők az 1811. évi 18797. számú körlevélben foglaltak értelmében, a szabad királyi és mezővárosokban nemcsak országos, hanem hetivásárok alkalmával is kirakhatták és árulhatták cikkeiket. Az érintett városok tanácsainak nyomatékosan tudtára adta a rendelkezés, hogy a kedvezmény csakis a belföldi készítményekre vonatkozik. 3 * A konkurrenciától való félelem késztette a helyi kereskedőket arra - akiket az iparosok is támogattak -, hogy szabályoztassák a várossal a polgári kötelékbe nem tartozó árusok hetipiaci kereskedelmi tevékenységét. A kedden és pénteken megtartott piacon a vevők száma nem volt nagy, így meglehetősen lanyha volt a kereslet. A városi polgárok, akik termékeikkel megjelentek ezeken a napokon a piacon, igyekeztek minél többet és minél jobban eladni. Ezért harcolták ki a tanácstól a 19. század elején azt a határozatot, hogy hetivásárok alkalmával a szombathelyi piacon idegen kereskedő nem árulhatott. Kivételt csupán az élelmiszerek árusítói képeztek. Évről évre jegyzőkönyvbe foglalva erősítette meg a magistratus a fenti határozatot, hogy annak állandó érvényét biztosítsa. A szigorú rendelkezés ellenére is akadtak, akik megszegték a határozatot. 1829-ben a tanács újból vizsgálta a kérdést, és ekkor kiderült, hogy idegenek kézműves termékeket árulnak, holott ezt csak országos vásárok alkalmával tehetik. Ezért, hogy „illen kirakások az árulások által heti vásárok alkalmával a polgároknak és a városi communitasnak jussa csorbulást ne szenvedjen. . . zsidók és más idegenek victualiakon kívül, a heti vásárokban . . . ezen város piacán ne árulhassanak". 32 Országos vásárokon mindenki kedve szerint árulhatott, ilyenkor nem voltak megkötések, csak a helypénzt kellett megfizetni. 125
