Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
tötték az éjszakát. Tóka János hozzátette a ház tulajdonosával nem találkoztak, mivel az, amikor odaértek, már aludt, reggel pedig előttük távozott el a házból. Reggel az idősebbik testvér, György Bődre (ma: Nemesbőd) ment, János pedig Szombathelyre, a Szarvas vendéglőbe indult munkát keresni, ám a fogadót még zárva találta. Ezért előbb a Vámház fogadóba, majd onnan az óperinti (ma: Szombathely) kocsmába vezetett az útja, és miután az egyik ottani pincér jó ismerőse volt, gyakorlatilag az egész napot a kocsmában töltötte. Tóka János este 7 óra tájban Szombathelyen betért a Szarvasba, ahol ismét találkozott bátyjával, aki meghívta őt a Városháza vendégfogadóba, és mindketten ott maradtak éjszakára. Másnap, április 29-én reggel Tóka János a Vámház fogadóba ment, ahol nem sokkal később letartóztatták. Kamondy főügyész ezután Vas vármegye Baranyai vezetéknevű katonájának azon állításával szembesítette Tókát, miszerint a katona április 27-én este 1/2 7-kor a vármegye házáról hazafelé tartva látta őt, majd pedig azután, hogy Baranyai 8 órakor visszatért strázsálni, Tóka 1/2 9-kor a Vámház felől érkezve előbb gyanúsan méregette a házakat, majd befordult a Kám utcába és eltűnt, ezt követően 1/4 óra múlva pedig felcsaptak a lángok. Tóka János kategorikusan tagadta a vele kapcsolatos állításokat, és fenntartotta vallomását, miszerint este 7 órakor érkezett Szombathelyre, és először a Vámház fogadóba, onnan azonnal a Püspökvárba, a mosónőhöz ment, 1/2 8-tól pedig a tűz kitöréséig a Szarvas vendéglőben tartózkodott. Ezután a Vas vármegye főügyésze arról faggatta Tókát, hogy lefogása után miért tagadta le, hogy van nála tűzgyújtó, és mi célt szolgált az ugyancsak nála talált kéngyertya-csomag, és utóbbit mikor és kitől vásárolta. Tóka ijedtségére hivatkozott, és elmondta, hogy a tűzszerszámra azért van szüksége, mert pipázik, amit a nála megtalálta pipa is bizonyít. Állítása szerint a kéngyertyát Körmenden a böjti időszakban egy zsidótól vásárolta, éspedig azért, mert kocsisként gyakran kellett korán kelnie. Kamondy Lajos ezt követő kérdésével egyrészt újólag azzal vádolta Tókát, hogy a tűz kitörésének estéjén a Kám utcában csavargótt, és a nála találta kéngyertya bizonyítja, hogy ő gyújtotta fel Csarvar István házát, másrészt szemére vetette, hogy a Szarvas vendéglőben szolgáló vöröshajú pincér állítása szerint április 27-én este a fogadóban tartózkodó valamennyi személyt ismerte, ám Tóka nincs közöttük. A szolga megismételte korábbi állítását, miszerint a tűz kitörése előtt a Szarvasban volt, majd miután a lángok felcsaptak, bátyjával annak ládáját Szentmártonba vitte. Tóka, miután kísérték Szentmártonba, megmutatta azt a házat, amelyben bátyja ládáját elhelyezték, és ahol aznap éjjel aludtak, és ekkor már megnevezte a kérdéses ház tulajdonosát, aki Javorits József volt. Erre a vármegyei főügyész hazugnak titulálta Tókát mégpedig arra való hivatkozással, hogy Javorits és felesége egybehangzóan állították, hogy nem ismerik a szolgát, és nem is járt az ő házukban. Tóka továbbra is ragaszkodott a korábban elmondottakhoz, és kijelentette, hogy a tűz idején Javoritsék házában volt, az éjszakát ott töltötte,lu ahol — ahogy vallotta — „... asszony ágya előttfeküdtem!"1 10 11 10 MNL VaML Szvkt. Ktir. fasc. 144. nr. 6. Tóka János vallomása. Szombathely, 1817. május 5. 11 Uo. 89
