Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Bajzik Zsolt: A háborús sebesültek ápolása és hadigondozása Vas vármegyében, 1914 - 1918
1918. július 6-án jelent meg a hír a sajtóban, hogy Tarcsafürdő gazdát cserélt.183 A befektető vállalkozók a korábbi bérlőktől megvásárolták a fürdő 15 évre szóló bérleti jogát. A fürdőtelepet még ekkor is igénybe vette a hadsereg a sebesültek részére. Azt a szerződési kötelezettséget, amely addig fennállott, a megalakuló részvénytársaság a későbbiekben is vállalta, sőt a háborút követő időszakban is az díjtalanul szándékoztak az intézményt a megrokkant és megbetegedett hadfiak rendelkezésére bocsátani.184 * HADISEGÉLYEZÉS ÉS HADIGONDOZÁS VAS VÁRMEGYÉBEN AZ 1. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Hadigondozottnak a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket és a hadiárvákat, továbbá a hadirokkant és a hősi halált halt katona egyéb eltartott családtagjait nevezték. A hadigondozás fogalma alatt mindazok személyek rendszeres támogatását értették, akiket a háború következtében nagyobb károsodás ért. Szűkebb értelemben a hadigondozás az elesett katona családjának, valamint a megrokkant katonának és családjának gondozását jelentette. Aszerint, hogy a család mely tagját érinti leginkább az intézkedés a hadigondozást három részre lehet felosztani: 1.) rokkant-; 2.) hadiözvegy- és 2.) hadiárva-gondozás.183 Az 1. világháború a sebesültek és rokkantak ellátása szempontjából teljesen készüledenúl érte az Osztrák—Magyar Monarchiát. Alkalmas és megfelelő törvény nem volt, így a háború 8. hónapjában is még azon vitatkoztak, hogy ki az illetékes az intézkedésre. A világégés első 2 évében az 1875:51. te.186 alapján történt a „gondozás”. A polgári jellegű hatóságok és szervek kezdeményezésére először a Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság jött létre 1914-ben, főként a magukra maradt idősek és rokkantak megsegítésére. Ez tulajdonképpen egy feladatkör nélküli, sok tekintetben inkább csak társadalmi szervezet volt, amely a rokkantak utókezelésével és új életpályára való irányításával foglalkozott. Ezt követően, az ennek a helyébe lépő Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal igyekezett a gondozottakat ellátni. E hivatalt a 3300/1915. M. E. sz. rendelet18 alapján hozták létre azzal a céllal, hogy gondoskodjon a megcsonkult, béna és beteg katonák orvosi utókezeléséről, művégtaggal való ellátásukról és a gyakorlati oktatásukról.188 A hadigondozás a háború kitörésekor már közvedenül a közérdeklődés — a közigazgatás és a társadalmi szervezetek - látókörébe került. Nem véledenül, hiszen az 1915. április 30-án tartott rokkantszámlálás alkalmával már 20.000 hadisérültet írtak össze, akik közül 12.000 béna, 6000 pedig csonkult volt. A hadigondozást több átmeneti megoldás után a kormányzat közvedenül a miniszterelnökség alá rendelt Országos Hadigondozó 183 Tárcsa fürdő gazdát cserélt. = Vvm., 1918. júl. 6. 3. p. 184 Tarcsafürdó-részvénytársaság. = Vvm., 1918. júl. 17. 1-2. p. 183 Suba János: Az Országos Hadigondozó Hivatal. = Rendvédelmi Történeti Füzetek, 2010. 21. sz. 123. p. 186 https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=87500051.TV (Megtekintve: 2020. január 29.) 18 https://library.hungaricana.hu/en/view/OGYK_RT_1915/?pg=1566&layout=s (Megtekintve: 2020. január 29.) 188 Gaállbolya: Hadigondozási ellátás Szabolcs és Ung, valamint Szatmár-Bereg vármegyékben, 1914— 1950. Szerk. Nagy Ferenc. Nyíregyháza, 1997. 283. p. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai. 1. Évkönyvek; 12.) 477
