Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Pál Ferenc: Az 1. világháború hatása a vasi falvak hétköznapjaira

évi termés viszont már csak az igény 63%-át fedezte. A helyzet pedig nem javult sem 1916-ban, sem pedig 1917-ben.211

A súlyos gondokon nem segített a rekvirálás sem. A sajtóban 1916-tól jelennek meg a beszolgáltatásra buzdító felhívások, valamint a tudósítás a rekvirálások módjáról. Minden gazdának a saját és gazdasági szükségletén túl, maximális áron át kellett adnia gabonáját a Haditermény Rt. számára, amely a gabonabegyűjtést bonyolította le.20 21

Sajnos, a gabonabegyűjtésben részt vettek a tanítók is, ami több kényes szituációt okozott, mivel alaposan aláásta a tekintélyüket a faluban. A tanítók közül többen felemelték hangjukat, hogy legalább ne saját falujukban kelljen e lelkeden munkát elvégezniük.22

A saját szükséglet ez esetben a fogyasztást magát jelentette, amely felnőtt esetében a havi 18 kg-ról 1918-ra 13 kg-ra, 15 éven aluli esetében a 10 kg-ról 9-re csökkent.23

Megszabták az állatoknak adandó takarmány mennyiségét is. Eleve tilos volt a háború előtti állatmennyiségnél többet hizlalni, és ez esetben is csak az állatállomány fenntartását, szaporítását engedték, ráadásul tételesen megszabták, hogy melyik állatnak mennyi gabonát adhatnak. Egy malacnak 1 éves koráig napi 1 kg dara, a méneknek napi 5 kg zab, a teheneknek 2 kg dara jutott.24 * A rekvirálók a háziállatokat is elvitték. Sertésből példának okáért csak négy darabot tarthatott meg egy-egy gazdálkodó saját célra, a többit szabott áron felvásárolták.20

A hatóságilag engedélyezett maximális ár azonban messze elmaradt a feketepiac áraitól, nem beszélve a krónikus élelmiszerhiánnyal küzdő Ausztria árairól. Érthető tehát, hogy sokan megpróbálkoztak a csempészéssel, amely a sajtó szerint két alapvető vonalon zajlott. Ausztria közelsége miatt több határ menti, német faluban ipari méreteket öltött az árukivitel. 1917-ben Vasdobráról (ma: Neuhaus am Klausenbach, Ausztria) 300 tojást próbáltak kivinni, Radafalváról (ma: Rudersdorf, Ausztria) pedig 1 szekér marha- és sertéshúst.26 * 28 Graib Sándor segédtanító a rekvirált gabonát miután az iskolába szállíttatta, onnan egy részét előbb Stájerországba csempészte, és ott Fürstenfeldben eladta.2

Természetesen a csempészet kétirányú volt, vagyis a határ túloldaláról ugyanúgy érkeztek. Szombatonként, illetve ünnepnapokon szinte rajokban indultak el osztrákok Magyarország felé. Nem pénzt hoztak ugyanis, hanem a magyar oldalon hiánycikknek számító lúgkövet. Haza pedig leölt vagy élőállatot, illetve lisztet és tojást vittek.26

Az igazán nagy hasznot nem ezek, hanem a női munka nyomán létrejött termények hozták. így felértékelődött a kiskert szerepe és a tejhaszon. Bár a tej árát maximálták, ez a gyakorlatban nem jelentett semmit, ugyanis az asszonyok szinte el sem ju20 Galántai, 2001. 226. p.

21 Rekvirálás Vasmegyében. = SZÚ, 1916. szept. 24. 3. p.

22 A tanító és a rekvirálás. = SZÚ, 1916. okt. 11. 3. p.

23 Herbst Géza alispán Vasmegye élelmezési diktátora. = SZÚ, 1916. dec. 5. 3. p.

"4 Hogyan rekvirálnak? II. = SZÚ, 1916. szept. 29. 2. p.

2o Sertések rekvirálása. = SZÚ, 1916. okt. 1. 3. p.

26 Csempészek a határszélén. = SZÚ, 1917. aug. 25. 4. p.

2 A magashegyi segédtanító ügye. = SZÚ, 1917. jan. 30. 3. p.

28 Hová tűnik az élelmiszer Vasmegyéből. Üzérkedés a határszélen. = SZÚ, 1918. jan. 13. 1. p.

426