Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Pál Ferenc: Az 1. világháború hatása a vasi falvak hétköznapjaira
tottak a hatóságilag ellenőrzött piacokig, ráadásul a vaj árát nem is szabták meg, így az hiheteüen magasságokba emelkedett.29 Városi piacok forgalma drasztikusan visszaesett, ugyanis senki nem akarta a hatósági áron eladni portékáját. Az „éhes” város ezért kijárt az egykor lekicsinyelt faluhoz, alázatosan meghajtotta előtte büszke fejét, és ennivalóért könyörgött.30 Veszélyesebbnek bizonyult, hogy a falusi asszonyok, kikerülve a szabályos utat, a városi házaknál akarták eladni árujukat. Azok azonban, akik távolabb éltek, és nem jártak ki hozzájuk városokból, rákényszerültek erre. Ez Szombathely esetében zömében a Pinka völgyében és annak környékén lévő Pornóapátit, Nardát és Felsőcsatárt jelentette. Nyilván e térségben a megélhetés komoly gondot okozott. A Szombathelyi Újság lapjain egy magát „Kúpfalvi remeté”-nek nevező szerző hosszan sorolta azokat a nehézségeket, amelyekkel vidéken szembesülnie kellett az ott lakónak. A hadilisztért Lékára (ma: Lockenhaus, Ausztria) járhatatlan földutakon kellett bejárni, vasúd összeköttetéssel ugyanis a település nem rendelkezett. Petróleumot hol osztottak, hol nem, az újságcikk keletkezésének időpontjában éppenséggel 3 hónapja nem. Ugyanígy hiány volt cukorból is, amelyre szintén hónapokat kellett várniuk. A helyi tan tó 1917 februárjában hetek óta nem tanított. Rekvirált.31 Később, a folyamatos drágulás miatt a gazdaasszonyok már nem szívesen váltak meg portékáiktól pénzért. így kialakult az a „szokás”, hogy mikor a parasztasszonyok vonata beért a városba, már szinte el sem jutottak a piacig, ugyanis a városi polgárok seregestül tódultak ki a vasútállomásra, és dohányért, cukorért, petróleumért, kávéért és egyéb luxuscikkekért cseréltek élelmiszert. Csakhogy ezt a törvény dltotta, de tenni ez ellen semmit nem tudtak.32 A VIDÉK NYERTESEI ÉS VESZTESEI Minden valószínűség szerint a sajtó eltúlozta a falun háborús viszonyok között megszerzett nyereségét, mindemellett ezek az összegek jelentős bevételt nyújthattak a családoknak, ám ennek mértékéről csak következtemi tudnunk. Vélhetőleg az a tőkeínség, amely a vidéket a jobbágyfelszabadítás után sújtotta, enyhült, és így a parasztság beszerezhette azokat a gépeket, eszközöket, állatokat, amelyekkel könnyebbé tudta tenni mindennapjait. Adott esetben még arra is nyűt módja és lehetősége, hogy földet, erdőt vegyen. A forrástöbblet feltehetőleg nagyobbik részét azonban vallási célokra költötték, amelyet részben a bekövetkező infláció, részben pedig az emlékezetpohtika indukált. Ezek közül első helyen a kereszt- vagy szoborállítás állt. így gazdagodott Perint is két komoly szakrális műemlékkel. Ezek közül a falu közepén álló neogótikus keresztet Tóth Mihály és felesége, Ball Mária 1916-ban állíttatta fiúk hazatéréséért fohászkodva. Érdekes történet az úgynevezett Kunics-ház udvarának utcafrontjában elhelyezett Lourdes-i kápolnáé is. Kunics Józsefné 1917-ben útnak indult, hogy felkeresse férjét, aki az akkor Karánsebesen (ma: Caransebej, Románia) 29 Tejuzsora a falvakban. = SZÚ, 1917. jan. 12. 2. p. 3U A szombathelyi piac. = SZÚ, 1917. júl. 15. 1. p. 31 Határszéli állapotok. = SZÚ, 1917. febr. 28. 1. p. 32 Cserekereskedelem a pályaudvar előtt. = SZÚ, 1918. márc. 10. 3. p. 427
