Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Tilcsik György: "Szívesen szolgálok hazámnak…" Adatok az 1848 őszi Vas vármegyei népfelkelés történetéhez. Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész szerepe a népfelkelésben
Közben Todorovič és csapatai Kirschlagból — források hiányában sajnos, pontosan nem ismert útvonalon, de — minden bizonnyal Bad Schönau, Krumbach, Thomasberg és Edlitz83 érintésével Grimmensteinbe mentek, ahol dél felé fordulva Aspangon, valamint Mönchkirchenen keresztülhaladva beléptek Stájerországba, és Scheuereggen át október 13-án elérték a magyar határhoz közek Pinggaut, amely e menetvonalat követve Kirschlagtól hozzávetőlegesen 50 km távolságra van. Todorovič ekkor minden valószínűség szerint nem csak mérlegelte annak lehetőségét, hogy katonáit visszairányítja Magyarország területére, és kezdetben a Pinka völgyében haladva, Pinkafőn, Felsőőrön és Németszentmihályon keresztül Szombathelyre vonul, majd onnan az eredeti menetparanccsal egyezően, Körmenden át folytatja útját Horvátország felé, hanem úgy tűnik, meg is akarta kísérelni ezt. Erre enged következtetni legalábbis az a tény, hogy a horvát csapatok Pinggauból — mintha nem Stájerországban kívánták volna útjukat folytatni — nem Friedberg felé, azaz nem délnyugati, hanem délkeled irányba indultak ki, és a közeli Haideggendorf érintésével hamarosan Sinnersdorfba érkeztek, mely település magyar nevének — Határfalu vagy Pinkahatárfalu — megfelelően, közvedenül a stájer-magyar mellett, egy Magyarországba beöblösödő területen feküdt, ám itt szembetalálták magukat a Wimmer Ágoston vezette népfelkelőkkel. Ennek előzménye az volt, hogy Vas vármegyében viszonylag hamar szétterjedt és így Wimmerhez is eljutott — aki mint fentebb említettük, gyorsan tudomást szerzett arról, hogy Kőszeg elfogadta a horvátok diktálta feltételeket — az a hír, miszerint az ellenséges csapatok a szabad királyi várostól Alsó-Ausztriába vonultak, és Kirschlagról indulva igyekeznek visszatérni Horvátországba. Ez a tény a vármegye vezetői mellett különösen a stájer-magyar határ melletti települések lakói számára jelentett fontos információt, hiszen nem tudták, nem tudhatták, hogy Todorovič és katonái milyen útvonalon haladnak majd, miközben fennállt annak állandó veszélye, hogy a szívesen fosztogató horvát népfelkelő csapatok egy része vagy egésze esedeg vissza akarna térni Magyarországra. Ennek ismeretében Wimmer megváltoztatta ereded szándékát, és az új helyzetben azt tervezte, hogy a határ magyar oldalán, azzal lényegében párhuzamosan haladva kíséri figyelemmel a stájer utakon dél felé vonuló horvát csapatot, nehogy azok magyar területre betörjenek. Ezért a lelkész, aki jól ismerte a környék útjait és terepviszonyait, népfelkelőit Németszentmihályról október 13-án még kellő időben Felsőőrön és Pinkafőn keresztül előbb a Pinkafőről Sinnersdorfba vezető úton a határ felé indította, majd annak közelében a környékbeli dombokon állította fel. A határ stájer oldalán a megérkező horvátok kellő távolságban várakoztak, ám - egy-két kisebb lövésváltást, továbbá néhány, a csaazzal a meghagyással vetett ki 100.000 ft sarcot, hogy amennyiben a Kőszegen október 12-én agyonvert horvátok gyilkosait kiadják, a sarc felét elengedi. Az 1849-ben közel kéttucat személy ellen megkezdődött vizsgálatot lezáró hadbírósági ítélet alapján azután 1850. január 23-án kilenc személyt akasztottak fel Kőszegen. Lásd: Banska, 132-133. p.; Hermann, 2000. 236. p.; Hermann Róbert: 1849- 1850. évi kivégzések. = Aetas, 2000. 1-2. sz. 83., 88., 120., 121., 124., 125., 126. p.; Simon, 1980. 200. p.; Horvátok legyilkolása 1848-ban. = Kőszeg és Vidéke, 1903. jan. 18.1-2. p.; a.j.: Horvát foglyok legyilkolása 1848-ban. = Kőszeg és Vidéke, 1916. dec. 17. 1-3. p. 83 Ferdinand Karger őrnagy Kőszegen, 1848. október 13-án kelt jelentése megbízható hírekre hivatkozva azt tartalmazta, hogy Todorovič és serege Kirschlagból Edlitzbe ment, majd onnan Friedberg felé szándékozott útját folytatni. Hermann, 1999. 251. p. 408
