Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Feiszt György: Utazók és útonállók Vas vármegyében a középkorban
kereskedő Blanchus Rogert 336 márka értékben megkárosította. A dózse magát a királyt szólította fel az kárösszeg megtérítésére.4 5 A pápai legátus által éppen akkor kiátkozott Kun Lászlónak feltételezhetően kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ilyesmivel törődjön. Nyilván ez az oka, hogy semmilyen vizsgálati dokumentum sem maradt fenn arról, hogy vajon mit történt ezekben az ügyekben. Feltehetőleg ugyanaz lett a kereskedők sorsa, mint a király követeinek, akiket ugyanebben az évben diplomáciai ügyek elintézése miatt, sógorához, a szicíliai királyhoz küldött. A követségből visszatérőben lévő Perichinus nevű kamaraispánt a Dunántúlon rablók ölték meg. A tettesekről csak sejtésünk lehet, miután az áldozat rokonai Kőszegi Miklós ellen tettek panaszt, aki a meggyilkolt comes valamenynyi szlavóniai birtokát elfoglalta.3 Az önálló tartományúrként viselkedő Kőszegiek a dürnkruti csata után támogatásért Rudolf királyhoz fordultak, bocsánatot kértek korábbi tetteikért és felajánlották szolgálatukat. О azonban semmiképp sem akart Kun Lászlóval szembe fordulni és elutasította a közeledést. IV. László a beállt békés helyzetben idejét látta, hogy „az országban kialakult sok veszedelmet' megszüntesse ezért Csák Máté nádort királyi teljhatalommal felruházva megbízta, hogy a gonosztevőket országszerte megzabolázza' ■ A nádor a Dunántúlon kezdte a munkát, ami oklevele szerint „hemzsegett agonosztevőktől',6 71278 őszén Sopronban tartott ülést. Itt a nádor, a magát „burggrafnak” nevező, Péter, soproni várnagy fejére, aki az ítélet fogalmazása szerint: mint „zsivány és az országprédálójd', sokféle gonoszságáért lett felelősségre vonva, bírótársaival egyetértésben, halálos ítéletet mondott. Péter várnagy birtokait a király később eladományozta. Az utakon kifosztottakat nem érdekelte, hogy a bűncselekményt ki követte el, de a közállapotokról, amelyet a történelemkönyvek csak „feudális anarchia” néven emlegetnek, valós képet akkor kapunk, ha tudjuk, hogy a velencei kereskedőket ugyanaz a Kőszegi Henrik fosztotta ki, aki III. Andrástól annak megkoronázása után „plena auctoritas” azaz teljes körű felhatalmazást kapott a Somogybán garázdálkodó gonosztevők kiirtására. О nem késlekedett és azt a kettőt, akit el tudott fogatni, nyomban lefejeztette és jószágvesztésre ítélte.8 A közbiztonság középkori magyarországi helyzetéről semmiféle összefoglaló, vagy statisztika nem áll rendelkezésünkre, de hogy az állapotok hogy változtak arról talán nyújt valamilyen képet, ha megnézzük a körözéseket, pontosabban néhány olyan alkalmat, amelyben az ország főméltóságainak a 15. század elején ezzel a kérdéssel foglalkoznia kellett. 1406. november l-jén Kassa (ma: Košiče, Szlovákia) városában Garai Miklós nádor, Abaúj és Sáros vármegyék együttes közgyűlésén az alispánok és szolgabírák mellé iuratus 4 Teke Zsuzsa: A velencei-magyar kereskedelmi kapcsolatok a XIII-XV. században. Bp., 1979. 19. p. 5 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) DL 33728. 6 Tauter Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. 2. köt. Bp., 1893. (továbbiakban: Pauler, 1893.) 348. p. 7 Pauler, 1893. 349. p.; MNL OL DL 1040. 8 A zichi és vásonkeői gróf Zichv-család idősb ágának okmánytára. 1. köt. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső. Pesten, 1871. 104-105. p. 39
