Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Feiszt György: Utazók és útonállók Vas vármegyében a középkorban
assessorokat, azaz alkalmi bírótársakat választott, akiknek feladatul szabták a közgyűlésen kiállított oklevélben felsorolt tolvajok, rablók és egyéb gonosztevők kiirtását. A nádor két vármegyében összesen 36 ilyen személyt nevesített, akiket fejük és minden birtokuk elvesztésére ítélt, a bírákat pedig felhatalmazta megölésükre, kivégzésükre és fellelhető javaik lefoglalására.1' 3 évvel később, 1409-ben Sáros vármegyében Rozgonyi Simon országbíró, immár a király felhatalmazásából foglalkozott a megyében garázdálkodó bűnözőkkel. A „fejlődést” mutatja, hogy amíg 1406-ban a két vármegyében 36 gonosztevőt kellett „levelesíteni”, 3 évre rá már csupán Sárosban, 56 rablót, pénzhamisítót és csavargót kellett fejvesztésre ítélni. A neveket összehasonlítva mindössze egyeden olyan személyt találtunk, aki már Garai nádor körözési listáján is szerepelt. A névsor akkor Telky Balázzsal és testvérével kezdődött. 3 év múltán Telky Balázst még mindig szökésben volt, de ekkor már csak a 14. helyen említették. Társának már nem az időközben feltételezhetőleg kivégzett testvérét, hanem egy Strazel Benkő nevű férfit neveztek meg, aki „furem et latronem” ékesítette a jómadarak listáját.10 A Dunántúl, ha minőségileg nem is, de mennyiségileg más helyzetet mutatott. 1408. július 2-án, Garai Miklós Zala vármegyében, Mándhida mellett tartott közgyűlést. Az összejövetelen itt is a megyebeli csavargók, tolvajok, hamis pénz verők útonállók és egyéb gonosztevők elleni hatékony intézkedésre szólította fel a vármegye tisztségviselőit. 145 személyt sorolt fel név szerint, akik között olvashatunk Púpos Istvánról, Kapafogú Simonról, Vak Andrásról. Csúf Gálról, Kopasz Benedekről, akik a fent említett devianciákat elkövették.11 Alig fél évre rá, 1409. március 22-én a nádor Vasvár városában, Vasvármegye közgyűlésén pecsételt meg hasonló tartalmú ítéledevelet. A hatalmas terjedelmű okmányban a „furem, latronem és vagabundum” jelzőkkel illetett, 187 névvel is megnevezett, tolvaj, rabló és útonálló van „levelesítve”. A felsorolt gonosztevőknek sokszor már a neve is árulkodó, hiszen ilyeneket olvashatunk, hogy Tolvaj András, Nyúlajkú Benedek, Füleden Márk és Demeter. A proskribált törvényszegők, ahogy a nádor fogalmazott, a „közgyűlésen bűnösségük tudatában nem jelentek me£’ ezért, az alispánnal, a szolgabírákkal és esküdt ülnökök egyetértésével, fejük és valamennyi birtokuk elvesztésére ítélte őket, továbbá mindenkit felhatalmazott megölésükre, kivégzésükre és javaik lefoglalására végezetül kimondta, hogy akik a proskribáltaknak menedéket adnak, azok hasonlóképp bűnhődjenek.12 A „körözési listák” önmagukért beszélnek. Az látjuk, hogy az 1409-es esztendőben, Zalában két és félszer, Vasban pedig több mint háromszor annyi nyilvántartott bűnözőtől állt körözés alatt, mint Sárosban. Feltételezhető, hogy ennek nem az Eszak-Magyarországon 9 9 MNLOL DL 9251. 10 и 12 1409. május 20. Zsigmondkori oklevéltár (továbbiakban: ZSO) 2/2., 1400—410. 2. rész, 1407— 1410. Összeáll. Mályusz Elemér. Bp., 1958. 239-240. p. (Magyar Országos Levéltár kiadványai. 2. Forráskiadványok; 4.) MNLOL DL 92317. MNL OL DL 92232. 40
