Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Bajzik Zsolt: Evangélikus iskolák Felsőlövőn a 19 - 20. században
петлей ekmröl a magyar jenében Az iskola előző évi életében a legfontosabb mozzanatként említették, hogy a szemináriumba ezután nem kétévente, hanem minden évben vettek fel új növendékeket. A második félévben már 10 tanárt említettek, a tanulóknak csak a névsorát közölték, a felekezetet és a nemzetiséget nem. A növendékek száma a szemináriumban és a tanítóképzőben kilenc—kilenc fő volt, míg a négyosztályos reálgimnáziumba 89-en jártak. A szeminárium működését külföldi és belföldi kegyadományok támogatták. A reálgimnáziumban csak két magyar könyvet használtak az oktatásban,72 a Torkosféle magyar nyelvtant73 és a Ballagi zsebszótárt.74 Felsőlövőn a tanítási nyelv német, amit természetesnek is tartottak, mivel jobbára német pénzből tartották fenn az iskolát.75 1874-ben tovább gyarapodott az iskola, mivel ebben az évben elindult a szeminárium negyedik évfolyama. A tanulók száma is tovább emelkedett, és mindösszesen 156 fő volt, akik közül 27 szeminarista, 27 gimnazista és 102 reáliskolás volt. Az anyanyelvre nézve 66 magyar, 85 német, két délszláv és három cseh nemzetiségű járt az iskolába. A felekezetet tekintve 68 evangélikust, 16 reformátust, 69 katolikust és három zsidót említett az iskolai értesítő.76 Balogh Gyula (1837—1921) a „Vasmegyei Lapok”-ban 1875-ben a következőket közölte a felsőlövői evangélikus tanintézetben lévő állapotokról: „Programjában büszkén vallja magát németnek a tanítóképző, a külföldi Gusztáv Adolf egylettőlpénzsegélyt húzott, növendékei a hazaitól nagyban elütő, kellemetlen hangzású német dialectusra taníttatnak; továbbá némelyek a tanárok közülfélméternél magasabb cylindert hordanak És midőn 1871-ban a szabadságot megteremtőfrancia nemzet készületien hadserege vereséget szenvedett, a tanárok némelyike örömmosollyal arcán, ég felé szegezettfővel sétálgatott Harcsa promenádjain. A tanintézet tanárai, kiknek a magyar nyelvet tanítani kellene, egy kukkot sem tudnak magyarul.”11 1877-ben Trefort Ágoston (1817—1888) vallás- és közoktatási miniszter a köze- Б Gyimótfalván (ma: Jormansdorf, Ausztria) tartózkodott. Ebenspanger János (1845— 1903) és Eitner János (1836-1904) tanárok felkeresték a minisztert és meghívták az iskolába, aki elfogadta az invitálást, és Batthyány Ferenc gróffal (1845—1877) — az egykori felsőlövői növendékkel — együtt jülius 18-án meg is látogatták azt. A minisztert ünnepélyesen fogadták, de az iskolai szünet miatt csak az üres osztályokat, a könyvtárat, a tanszergyűjteményt és az iskolai kertet tekinthették meg.78 Ebben az évben a Vas vármegyei Közigazgatási Bizottságnál fogalmazták meg a felsőlövői evangélikus tanítóképezdével kapcsolatban, hogy „... egyetlen hazai tanítóképezdéből se kerüljenek ki oly fiatal tanítók, kiknek a magyar nyelv annyira birtokukban nincsen, * 4 * 6 7 71 A felsőlövői iskola értesítvénye. — Peil., 1872. aug. 31. 1094-1095. p. 72 Uo. 73 Torkos László: Magyar nyelvtan. Középtanodák számára. Pest, 1869.116. p. 4 Ballagj Mór: Iskolai és utazási magyar és német zsebszótár. 1-2. köt. Pest, 1864. 408, 368 p. 1 A felsőlövői iskola értesítvénye. = Peil., 1872. aug. 31. 1094-1095. p. 6 A felsőlövői ev. tanintézetek tudósítványa. = Peil., 1874. nov. 15. 1423-1424. p. 7' Regős Janos: Az elemi népoktatásügy Vas megyében, 1867—1890. Szombathely, 1966. 105. p. (Vasi Szemle könyvtára) s A felsőlövői ág. hitv. evang. nyilvános tanintézetek (tanítóképezde s realgymnasium) értesítője az 1877-1878 tanévről. Szombathely, 1878. 6. p. 354
