Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
1/4 évszázad történéseit nem kevéssé leegyszerűsítve, több fontos elemet figyelmen kívül hagyva, pontosabban nem említve, egyfelől a katolikus vallású, törvény- és hitszegő, magyarellenes gondolkodású Habsburg-család, valamint az Ausztriához mindig és minden körülmények között hűséges, protestáns Magyarország közötti folyamatos küzdelemként láttatta, amelynek során részletesen és nyomatékosan tért ki a magyarországi protestánsok üldözésére, továbbá mindazon igazságtalanságokra és viszszaélésekre, amelyeket az ország evangélikus és református vallású lakói elszenvedtek a Habsburgok több, mint 320 éves uralma alatt. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy Wimmer minden bizonnyal tekintettel volt arra az evidenciára, hogy miközben IV. Frigyes Vilmos tájékoztatását és meggyőzését célzó írásművének terjedelme bizonyos határt nem léphetett túl, ám munkájában mégis a lehető legtöbb és legnyilvánvalóbb közjogi és vallási indokot és okot kell felsorakoztatnia, amelyektől azt remélhette, hogy az evangélikus porosz király a katolikus Habsburg-családdal szemben nyíltan és határozottan Magyarország mellé áll. Nem vitatható tehát, hogy emlékirata egyoldalúan, pontosabban a gonosz, törvényszegő és katolikus Habsburgok, valamint a jószívű, hűséges és protestáns magyarok közötti dichotómiára leegyszerűsítve, azt ismételgetve és sulykolva exponálta Magyarország 1526 és 1849 közötti történetét. Itt és most talán felesleges a lelkész módszerének minden elemét és kijelentésének mindegyikét alaposabb kritika tárgyává tennünk, ezért mindössze annyit említünk meg, hogy 1846-ban — Erdély nélkül - Magyarország összlakossága 11.895.796 főt tett ki, amelyből 6.333.108 (53,24%) római katolikus, 1.758.048 evangélikus, 831.479 református, 10 unitárius - azaz mindösszesen 2.589.537 fő (21,77%) protestáns — volt, míg a fennmaradó részt a görög katolikus (890.945 fő), a nem egyesült görög óhitű (1.822.599 fő) és a zsidó (259.607 fő) lakosság jelentette.122 Az országban a reformkor végén tehát közel két és félszer annyi római katohkus élt, mint protestáns, és e számarány önmagában is megkérdőjelezi az emlékirat okfejtéseinek egyik alappillérét, miszerint a római katolikus Habsburg-család politikájának elsődleges célját a „protestáns” Magyarország megsemmisítése és a Német-római Birodalomba, majd az Osztrák Császárságba való beolvasztása képzete. Nyilvánvaló, hogy Wimmer pontosan tudta, hogy memoranduma nem egy kifogástalan pontosságú történelmi okfejtés, sőt az is ismert volt előtte, hogy nagyjából Magyarország csak minden ötödik—negyedik lakosa protestáns, ám azt is világosan látta és tudta, hogy adott helyzetben mi a feladata és elérendő célja, és írásának tartalmát ezeknek rendelte alá. így azután természetesnek mondhatjuk, hogy az ország protestáns lakosságával szemben 1526 és 1849 között elkövetett, sokszor valóban durva, kíméletlen, olykor véres kormányzati intézkedéseket állította emlékirata mondandójának középpontjába. 122 Fényes Elek: Magyarország leírása. 1. rész. Pest, 1847. 33. p. 318
