Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz

Ay evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kegétrr Wimmer — aki természetesen kitűnően ismerte a Szentírást - bibliai hivatkozás­sal is alátámasztotta előbbi okfejtését, amikor a Királyok 1. könyve 14. és azt követő fejezeteit említette meg,* 38 majd pedig újabb fontos, és meglehetősen gunyoros, de két­ségtelenül igaz megállapítást tett, amikor a következőket írta: ,rMinden hatalmas országot, amelyet a Habsburg-ház 1527-ben uralt, elveszített, és csak nagyságuk alapköve, Ottokár39 nem becsületes módon megszerzett öröksége,40 van még ingatag birtokukban. Es egyetlen általuk uralt or­szág sem áldja emléküket/”41 A memorandum ezután egyrészt királyi esküjének megszegésével vádolta meg I. Ferdi­­nándot, aki kijelentette, hogy 6 a magyar koronára а II. Ulászló magyar királlyal (1456-1516, ur. 1490-1516) kötött szerződés alapján jogot formálhat, jóllehet a magyar rendek álláspont­ja szerint a magyar korona — lévén a nemzet tulajdona — nem lehet háziszerződések tárgya, másrészt pedig a király szemére vetette, hogy szembefordult a reformációval.42 Wimmer írása ezt követően csaknem minden, a magyar trónra lépett Habsburg­­házbeli uralkodót névszerint felsorolva, szinte valamennyiük esetében megismételte azt a szemrehányást, hogy megszegték királyi esküjüket, továbbá, hogy szisztematiku­san üldözték a Magyarországon élő protestánsokat, sőt emellett utóbbival összefüg­gésben — némileg el is túlozva a tényeket — őket tette felelőssé azért is, hogy a törökök az ország jelentős területét elfoglalták és közel 150 éven keresztül uralmunk alatt tar­tották: ,/Imikor a Habsburgok megkapták Magyarország koronáját, az ország egyetlen egy faluja sem volt a törökök kezén. Ám nemsokára e szerencsétlen ház °Ьап törekvéseket tanúsított, amelyek megtörték az ország erejét. A polgári és a vallási szabadság megsértése mindig újabb viszályokat ger­jesztett, amelyeket az ősellenség a magajavára fordított.,”43 A felsőlövői lelkész ellenpéldaként az erdélyi fejedelmeket említette meg, akik biz­tosították a lelkiismereti és a véleményszabadságot, miközben a Habsburgok azono­sulva és összefogva a pápasággal, a királyi Magyarország területére befogadták a jezsui­tákat, miután meglátták bennünk céljaik megvalósításának eszközét.44 Wimmer memo­randuma e részben még egy további rendkívül súlyos vádat is a Habsburgok szemére rótt, amikor a következőket írta: ,/í pápizmus révén a népeket szembefordították egymással, és egyel az eszközzel az országok szabadságait erőszakkal elfojtották. Mi tudjuk, hogy mindez hogyan sikerült mindenhol. A csehek sokáig ellenálltak, Magyarország azonban rendíthetetlen maradt az evangéliumhoz, a maz napig hű történelméhez, Wimmer, 1852. 245. p. 38 Wimmer, 1852. 246. p. 39 11. Ottokár Csehország királya (1232-1278, ur. 1253-1278), 1251 és 1276 között Ausztria, 1261 és 1276 között Stájerország, 1269 és 1276 között pedig Karintia hercege. 411 A lelkész itt arra utalt, hogy 1. Rudolf vagy IV. Habsburg Rudolf német király (1218-1291, ur. 1273—1291), 1278 és 1282 között pedig osztrák herceg 1274 és 1276 között 11. Ottokártól megsze­rezte Ausztriát, Stájerországot és Karintiát. 41 Wimmer, 1852. 246. p. 42 Uo. 43 Uo. 44 Uo. 305

Next

/
Thumbnails
Contents