Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Pál Ferenc: Protestáns-katolikus együttélés Vas vámegyében, 1790 - 1848
HITÉLET ÉS APOLOGETIKA Az hihetnénk, hogy Vas vármegyében a protestáns-katolikus hitviták a 19. századra megszűntek, ám ez mégsem egészen így történt. Még 1831-ben is a Helytartótanács Jánisch József (?—1875) szalónaki (ma: Stadtschlaining, Ausztria) evangélikus iskolaigazgató „Die Landwirthschaft nach allen ihren Verzweigungen. Für Ungarn’s Güter- Besitzer, Wirthschaftsbeamte und Oekonomen überhaupt” című munkáját egyrészt szocializmussal és indifferentizmussal43 * * vádolta meg, másrészt szemére vetette, hogy ,JS/lagyarország Történeti Leírása némely királyokat élesebb ítélet vetne és mivel a\ evangélika vallásbéli közoskolák számára készíttetett a benne előadott alapok mind ag önvallás megtartása, mind a fejedelmek eránt tartozó tisztelet tekintetében megtántoríthatnék, sőt a keresztény vallásra és a közrendre nézve is veszedelmesek.”46 Éppen ezért művet a Helytartótanács eltiltotta a magyarországi használattól és kinyomtatástól. Jánisch később Pestre költözött és hírlapíróként és szerkesztőként működött.47 Érdekes apologetikai vita bontakozott ki a keresztény igazságról az 1852-től a szombathelyi püspöki széket betöltő Szenczy Ferenc (1800—1869) és Haubner Máté (1794— 1880), az akkori szalónaki lelkész, a később dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendense között. A disputa „Szombathelyi levelek” cím alatt a katolikus „Religio” és a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap” hasábjain folyt 1843-ban és 1844-ben. A legenda szerint, mikor Haubner megtudta, hogy vitapartnere, Szenczy Ferenc, eljött Szombathelyre őt meglátogatni, és azt mondta az akkori teológiai tanárnak: „Kezet akarok szorítani azgal a kiváló férfiúval, ki annyi tudással s oly méltósággal és bithőséggel védi álláspontját velem szemben.”48 Sajnálatos módon, az egyszerű emberektől ez a vallási türelem egészen távol állt, sőt mi több, egymás liturgikus cselekményeivel szemben kimondottan ellenségesen viselkedtek. Nyilván ezt az indulatot tovább erősítette, hogy a királyi rendeletek a protestánsokat is kötelezték a katolikus ünnepek megtartására. Ez — természetesen - többször is elmérgesedett nézeteltérés forrása is lett. Az ostffyasszonyfai plébános 1833- ben feljelentette a vármegyénél a helyi evangélikusokat, mikor Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én, a templom előtt „... nagy lármásan gabonát hordani az evangélikus köznép egész naP bátorkodott,,”49 Az ügy rendkívül humánusan lett elrendezve, ugyanis mikorra a vármegyei vegyesbizottság kiszállt, a plébános haragja valószínűleg alábbhagyott, és beérte az evangélikusok részéről egy egyszerű bocsánatkéréssel.50 A fentebb már említett Egyházasrádócon úgy tűnik, rendkívül mély ellentét húzódhatott a felekezetek között. 1833-ban Bálint János, a helybeli katolikus lelkész tett feljelentést, kifogásolva, hogy a reformátusok sátoros ünnepeiken halottjaikat kiharangozzák, ezzel összezavarva a katolikus híveket. A plébános hangot adott azon sérelmé-43 Vallási közömbösség. 46 MNL VaML Vvkir. 681/1831. 47 SpnnyeiJózsef: Magyar írók élete és munkái. 5. köt. Bp., 1897. 358. p. 8 Tóth József: Emlékezzünk a régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a Szombathelyi Egyházmegye volt püspökeiről. Szombathely, 2014. 44. p. 49 MNL VaML Vvkir. 646/1833. 288
