Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Pál Ferenc: Protestáns-katolikus együttélés Vas vámegyében, 1790 - 1848
Szily ennek ellensúlyozására két térítési programot is indított. A püspökség alapításával az addig különböző egyházmegyékben élő szlovénokat egyesítette, és anyanyelvűk ápolásával elérte, hogy az addig protestáns hiten élő vendek nagy része lassan katolikussá lett. A főpásztor másik térítési módszere az árvaellátáson alapult. A kőszegi Kelcz-Adelffy árvaházba igyekeztek olyan, gyakran vend származású, árva vagy félárva protestáns gyerekeket felvenni, akiket felnevelve, szépen lassan szintén katolizáltakd Ekkor történt meg az 1791:26. te. elfogadása, amely gyakorlatilag egész korszakunkban meghatározta a protestantizmus helyzetét az egész országban. A jogszabály, amelynek vitája kapcsán az egyenjogúsítás kérdése váltotta ki a legtöbb indulatot, biztosította a protestánsok számára a szabad és nyilvános vallásgyakorlatot, továbbá megtiltotta, hogy a nem katolikusokat kötelezzék a számukra vallásellenes liturgikus cselekményen — körmeneten, litánián - való részvételre, egyszersmind garantálta számukra az iskola, a templom és a temető szabad használatát és fenntartását; egyúttal felülírta az addig érvényesnek tekintett katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyveket, amelyek a protestánsokat is kötelezték az akkori egyházi adó, a karc megfizetésére, illetve adott esetben a katolikus templomok karbantartási munkáinak elvégzésére. Ott, ahol a gyülekezet megfelelő anyagi erővel és elegendő hívővel rendelkezett, a földesurat kérhették, hogy az egyház a lelkész és az iskola számára biztosítson alkalmas telket.5 6 A törvény fenntartotta a katolikus egyház államvallás jellegét, de a protestáns felekezeteknek, valamint a görögkeleti egyháznak szinte minden területen egyenjogúságot adott. A rendelkezés 10 éven belül már a második olyan érvényes jogszabály lett, amely kiterjesztette, illetőleg megerősítette a nem katolikus állampolgárok jogait. Önmagában már e puszta tény is jelzi, hogy a protestáns hívek érdekérvényesítő ereje jelentősen megnövekedett, és ennek következményei nyilván éreztették hatásukat a vármegyei közéletben is. Témánk forrásanyagát Vas vármegyei közgyűlésén megszületett döntések, és az ezekkel összefüggésben keletkezett iratok adták. A forrásanyag teljes feltárása és bemutatása meghaladja e tanulmány kereteit, de a legfontosabb kérdéskörök — a szakrális térhasználat, az oktatás, a céhes élet, a hitvédelem, a kegyúri jog és a nemesi közbirtokosságok érdekvédelme — tárgyalása mentén talán általános érvényű megállapításokat tehetünk. KÖZÖS SZAKRÁLIS TEREK A katolikusok és a protestánsok számára — elsősorban anyagi okok miatt — vallásgyakorlásuk során több közös érintkezési pont adódott. Az élet ugyanis rákényszerítette az amúgy gyakran egymással ellenséges viszonyt ápoló felekezeteket, hogy bizonyos területek használata érdekében együttműködjenek. Ilyen, összeütközésekkel terhelt, közös ügynek számított a harang-, a temető- és gyakran a templomhasználat kérdése is. 5 Géfin, 1929. 44. p. 6 Magyar törvénytár. 1740-1835. évi törvényezikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1901. (továbbiakban: MTT, 1740-1835.) 171. p. Benda Kálmán: A magyar nemesi mozgalom. In: Magyarország története, 1790-1848. 1-2. köt. Főszerk. Mérei Gyula. Bp., 1983. 99. p. 280
