Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Pál Ferenc: Protestáns-katolikus együttélés Vas vámegyében, 1790 - 1848
A harang rendkívül fontos szerepet töltött be a falvak életében, hiszen az kísérte a halottat utolsó útjára, azzal hívták össze a híveket, azzal riasztottak vész esetén, sőt még villámlás, jégeső ellen is használták. Előállításának költségei miatt azonban — bármilyen szakralitással és fontossággal is bírt ez az eszköz — gyakorta megtörtént, hogy a három felekezet közösen tartott fenn harangot. Korszakunkra a szaporodó konfliktusok, és nem kizárt, hogy a felekezetek vagyoni gyarapodásai is, a közös haranghasználatot fokozatosan megszüntették. Mai szemmel nézve egészen különleges, hogy a katolikus és a protestáns hívek együtt használták templomukat, még úgyis, hogy ez a használat nem az épület egészére, hanem csak a templomtoronyra, ténylegesen annak harangjára korlátozódott. 1791-ben a vármegye által kiküldött vegyesbizottság előtt az egyházashoUósi templom tornyában lakó harangok kapcsán a katolikusok, a reformátusok és az evangélikusok azt az egyezséget kötötték, hogy annak használata továbbra közös legyen, mégpedig olyan feltételek mellett, hogy a szükséges kötél és olaj árát a helység közös pénztárából fizessék. A nagyobbik harang azonban 1805-ben meghasadt, ezért a katolikusok egy általuk, 1781-ben létrehozott alapítvány vagyonának terhére újat öntettek, amely 160 fonttal8 nagyobb volt az előzőnél. Ezt követően azonban a kötél és az olaj költségét a község nem finanszírozta, amelynek nyomán a protestánsokat előbb a nagy-, majd a templomban lévő kisharang használatától is eltiltották, ám a harangozó díját azonban a továbbiakban is egyenlő arányban fizették. A vármegye mindent elkövetett, hogy a felek visszatérjenek az 1791-ben kötött szerződés szerinti közös használathoz, de azok ettől már mereven elzárkóztak, és a protestánsok inkább elfogadták a harangban lévő részük pénzben történő kifizetését.9 Hidashollóson (ma: Egyházashollós) a reformátusok és a katolikusok között született hasonló egyezség 1807-ben. Itt a régi harangot megkapták a reformátusok, az újat a katolikusok, a falu pedig állíttatott egy közös harangot is. 1827. május 9-én azonban „... a he ívé ti ka valláson lévők a fellebb említett harangláb keresőjére önhatalommal kakast tévén, a katolikus résznek neheztelésre és, sajnos, panaszra okot adtak. A megbántott fél többszer említett egyezségnek további fenntartását és a kakasnak levételét tüstént kérte, de minekutána ezen kérelem sikertelen volt a Ä?|kin]/[e]r&r karok[nak] és rendeknek alázatosan könyörgők, méltóztassanak egen minden jusw nélkülfelállíttatott kakas levételét a hidas-hollósi helvétika valláson lévők\nek\ kegyessen megbánni A 14. században épült, Aquila János freskóiról ismert veleméri templomot is együtt használtál a reformátusok és a katolikusok. A békességnek 1815-ben lett vége, amikor is Somogy Lipót (1748—1822) szombathelyi megyéspüspök a következő feljelentést tette a vármegyénél: „... némely i/elemériprotestánsok az ott lévő katolikus templomnak kulcsait az egyházfia által nékik kezekhez adatni kívánták a már midőn ez kötelessége szerént meg-8 Font: súlymérték. 1 bécsi mázsa = 100 bécsi font. 1 bécsi font = 0,56 kg. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991. 49., 443-444., 455., 624. p (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. 4. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.) 9 Magyar Nemzed Levéltár Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: MNL VaML) Vas vármegye nemesi köz és kigyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési iratok (továbbiakban: Vvkir.) 386/1808. 111 Jus: jog. 11 MNL VaML Vvkir. 2242/1827. 281
