Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Pál Ferenc: Protestáns-katolikus együttélés Vas vámegyében, 1790 - 1848
PÁL FERENC PROTESTÁNS-KATOLIKUS EGYÜTTÉLÉS VAS VÁRMEGYÉBEN, 1790-1848 A szombathelyi római katohkus egyházmegyét, azon belül is Vas vármegyét egyszerre érte az 1781-ben kiadott türelmi rendelet hatása, valamint a szombathelyi egyházmegye megalakulásával az ellenreformáció felerősödése. A püspökség élére 1777-ben kinevezett első szombathelyi főpásztor, Szily János (1735—1799) kemény, barokk egyházfő hírében állt. Temperamentumára jellemző, hogy a türelmi rendelet kapcsán, annak megjelenését követően, hamarosan feliratot intézett II. Józsefhez (1741— 1790, ur. 1780-1790), amelyben dogmatikai, egyházjogi, történelmi és politikai érvekkel tiltakozott a jogszabály végrehajtása ellen.1 A kőszegi kerületi táblánál pedig amiatt fejezte ki nemtetszését, hogy két evangélikus tisztviselőtől nem vették ki a türelmi rendeletben elengedett, a protestánsok számára amúgy megalázó, úgynevezett dekretális esküt, amely a szentek és Szűz Mária nevét is tartalmazta. Ez utóbbi eset kapcsán a püspököt, a rendelet megszegésére hivatkozva, II. József szigorú megrovásban is részesítette.2 Hivatalán kívül azonban Szilyt — vélhetően részben származása miatt —, ha nem is nagyfokú, de kellő tolerancia jellemezte. Édesanyja és nála 4 évvel idősebb nővére evangélikus hiten éltek, a velük való kapcsolatot élete végéig fenntartotta.3 Az egyházfő családi levelezéséből nem árulkodik az az ádáz protestánsellenesség, amelyre hivatalos megnyilvánulásaiból következtethetnénk. Ezzel együtt a katolikus egyház vezetőjeként vállalnia kellett egyháza védelmét, és így többször is nyílt konfliktusba került a protestánsokkal. A pápának küldött ad limina jelentésében is folyamatosan arról írt, hogy a vármegyében a protestánsok befolyása folyamatosan nő. Elmondása szerint a türelmi rendelet előtt a nem katolikusok négy helyen gyakorolhatták szabadon vallásukat, a jelentés megírásakor azonban már 29 oratóriumról tudott. A nemesség vallásosságáról, amelynek nagy része szerinte protestáns hitű volt, elítélőleg nyilatkozott, mondván, sokuk vallásban és erkölcsben egyaránt gyenge lábakon állt, sőt egyenesen vallástalan. A protestantizmusra vonatkozóan pedig azt állította, hogy olyan kiváltságokkal rendelkezik, mint korábban soha.4 Géfin Gyula: К Szombathelyi Egyházmegye püspökeinek clcte és működése, 1777-1843. In: A szombathelyi egyházmegye története. 1. köt. Szombathely, 1929. (továbbiakban: Géfin, 1929.) 51. p. 2 Géfin, 1929. 56. p.; Pa/aky László: Az őrségi református egyházmegye története. Bp., 1992. 125. p. 3 Géfin, 1929. 44. p. 4 Géfin, 1929. 68. p. 279
