Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Melega Miklós: "A proletárdiktatúrának vanna ellenségei" A Tanácsköztársaság szombathelyi túszai
um azonnal intézkedett: kilátásba helyezve családtagjainak őrizetbe vételét, amennyiben másnapra nem térne haza. Akadtak olyan szerencsések is, akiket utólag töröltek a jegyzékről, például két vagyontalan bírót, a törvényszék elnökének kérésére, arra hivatkozva, hogy a túszállapot a megbízhatatlanság látszatát keltette velük szemben, ami aláásná társadalmi hitelességüket, és ez megélhetésük kilátástalanná tenné. Tóth Kálmán ipartestületi elnököt és Geiszt Jenő fakereskedőt az általuk ellátott feladatkör fontosságára, illetve a közellátás érdekére hivatkozva törölték a listáról. Néha viszonylag könnyen megadták a felmentést, mint például Náray Szabó László esetében, aki folyamatos hosszabbítást kérve előbb Bádenben, majd Hévízen kezeltette ízületeit, hónapokon keresztül. Más esetekben azonban a direktórium érthetedenül szigorúnak, hajthatadannak bizonyult, és még a Forradalmi Kormányzótanács azon utasítását is figyelmen kívül hagyta, hogy nőket és 60 év felettieket ne vegyenek fel a túszok közé. Ez utóbbira példa az idős, igazoltan idegrendszeri betegségben szenvedő egyeden női túsz, dr. Knebel Kornélné esete, aki orvosi leletei bemutatása ellenére is hiába kérvényezte felmentését. Ugyanilyen kérlelhetedenül jártak el a 70 éves, betegeskedő, az izgalmaktól megviselt Ungár Zsigmond malomtulajdonossal is. Különös pikantériája az ügynek, hogy Ungár családja politikai szempontból a megbízhatóbbak közé tartozott, hiszen fiai a szocialista pár és szakszervezet tagjai, és újságíróként a Tanácsköztársaság hivatalos helyi lapjának a munkatársai voltak. Felmentésének megtagadásával talán a külvilág felé akarták jelezni az elvtársak elszántságukat, ezért nem hagyták „futni” az öregurat, aki május 30-án meg is halt. A túszok többsége ugyanakkor nem folyamodott „kegyelemért” és csendes méltósággal viselte megbélyegzését.24 25 A megyeszékhelyen kívül más településekről is rendelkezésre állnak túszszedésről szóló adatok. Kőszegen Nagy Adorjánná, Celldömölkön Weisz Kálmán neve maradt fent az iratokban, Csehimindszent községben pedig Pehm József zalaegerszegi hittantanár, a későbbi Mindszenty bíboros, akit július elejéig napi jelentkezésre köteleztek lakóhelyén.23 1919 júniusában elővigyázatosságból Felsőcsatár községben is 10—12 túsz kijelölését tervezték az ellenforradalmi szervezkedés megelőzésére.26 Mindent összegezve elmondható, hogy Vas vármegyében - jelenlegi ismereteink szerint - a túszok száma több mint 60 főt tett ki, ami közel kétszerese a szakirodalomban található, korábban közölt adatoknak. A szombathelyi túszok élete 1919 májusában folyamatos hatósági felügyelet alatt, de szabadlábon telt, ám a következő hónap kedvezőtlen fordulatot tartogatott. Június első napjaiban ugyanis Sopronban és Kőszegen erőteljes ellenforradalmi mozgalom ütötte fel fejét. A kommün szempontjából veszélyesnek ítélt helyzetben Szombathelyen is megelőző óvintézkedésekre került sor, és a személyesen megjelent Szamuely Tibor (1890-1919) népbiztos utasítására elrendelték a korábban kijelöltek személyek haladéktalan letartóztatását. A túszokat detektívek kísérték a Szily János utcai kerületi vörösőr parancsnokságra, ahol több napon át fogva tartották őket. Az itt átélt megpróbáltatásokról nem maradtak fent beszámolók, csak néhány töredékes adattal rendelkezünk.27 Június 6-án aztán „... syuronyospuskákkal, késekkel és kézigránátokkalfelfegyverzett kvalifikálatlan durvaságéi ter-24 Uo. 25 Uo. 26 MNL VaML Vvm. Dir. Ált. ir. 4349/1919. 27 Halász, 1934. 117., 122., 125-126., 130., 436. p. 135
