Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Melega Miklós: "A proletárdiktatúrának vanna ellenségei" A Tanácsköztársaság szombathelyi túszai
közölteket átvéve - ugyancsak megemlített az „Ellenforradalom Vasvármegyében és Szombathelyen” című kötet. Ez utóbbi még tovább is bővítette a kört Bernrieder Jánossal, sőt, a könyv szerzője, Deme László, saját magát is a névsorba illesztette. A „Felfordult ország” címmel megjelent munkájában Éhen Gyula is közölte azok neveit, akikkel együtt raboskodott. A hivatalos listán szereplőkön felül további 18 személy - Erdődy Sándor gróf, Fejérpataky László, Fux István, Gryneusz György, Havas Imre, Heisz Mátyás, Herczeg István, Horváth Kálmán, Korándy Ferenc, dr. Mayer Ferenc, Novak Dániel, Pohl Gusztáv, Ruprecht Imre, Stirling Boldizsár, dr. Stirling Emil, Szabó Gábor, Szabó Tivadar és Varga György — nevét sorolta fel, és közülük többek esetében más források is megerősítették a fogva tartás tényét.21 A letartóztatottak számának és névsorának rekonstruálásához támpontot a direktórium által összeállított lista csak annyiban nyújt, hogy az azon szereplő 31 főt tekinthetjük a hivatalosan, a nyilvánosság előtt is ismeretes módon túsznak kijelölt személynek. A ténylegesen letartóztatottak száma azonban ennél 10—15 fővel magasabbra tehető, mert a jegyzékben szereplőkön felül — elővigyázatosságból vagy bosszúvágyból — Szombathelyen még többeket foglyul ejtettek, igaz, közülük nem mindenki volt helyi lakos. A de facto túszként kezeltek száma tehát a városban összességében megközelítette az félszázat. A lista nyilvánosságra hozatalát követő hónapban, május folyamán a kijelölt személyeknek hozzá kellett szokniuk az új élethelyzethez, a napi lejelentkezéshez és lakhelyelhagyási tilalomhoz. A szombathelyi túszok sorsát országos összehasonlításban mérlegelve mégis megállapítható, hogy kezdetben viszonylag „olcsón” megúszták a történetet. A fővárosi túszok ugyanis az első pillanattól kezdve keményebb elbánásban részesültek, hiszen őket azonnal őrizetbe vették, és erre - erős lélektani nyomást alkalmazva - többnyire éjjel, jelentős karhatalom bevetésével, fegyveres fenyegetés árnyékában került sor. A letartóztatatást követően a gyűjtőfogházba szállították őket, ahol hoszszabb ideig kellett megfélemlítve, mostoha börtönviszonyok között raboskodniuk.22 Szombathelyen ennél valamivel jobb volt a helyzet, de túsznak lenni a vasi megyeszékhelyen sem számított leányálomnak. Több szemtanú is arról számolt be, hogy a kijelöltek napjai „... állandó irgalomban ...”,23 idegfeszültségben teltek. A napi bejelentkezési kötelezettség gátolta hatékony munkavégzésüket, ezért több esetben hivatali vezetőik kérvényezték, hogy beosztottjaikat mentsék fel e kényszer alól. Az önálló iparosok és gazdálkodók ugyanezt maguk számára kérelmezték, megélhetési okokra hivatkozva. Némi engedményt a vidéken lakók irányába is tett a direktórium azzal, hogy mentesítve a túszokat a Szombathelyre utazás kötelezettsége alól, lehetővé téve számukra, hogy saját községükben tegyenek eleget a napi lejelentkezést előíró rendelkezésnek. Az esetenként rugalmasnak látszó keretek ellenére egyáltalán nem volt veszélytelen vállalkozás, ha valaki túsz létére nem tartotta be a szabályokat. Schönfeld Nándor szállodatulajdonos például — a határozott tiltás ellenére — április 27-én elhagyta Szombathelyt, ezért a direktóri-21 Kijelölték a túszokat. = Ttv., 1919. ápr. 27. 3. p.; Demc-Keleti, 1920. 56. p.; Éhen, 2006. 87-88. p.; Vasmegyei fejek. 2. bőv. kiad. Szerk. Halász Imre. Szombathely, 1934. (továbbiakban: Halász, 1934.) 117., 436. p. 22 Bödők, 2014. 160-180. p. 23 MNL VaML Vvm. Dir. Ált. ir. 4649/D/1919. 134
