Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Melega Miklós: "A proletárdiktatúrának vanna ellenségei" A Tanácsköztársaság szombathelyi túszai
A lista minden bizonnyal a legnagyobb titokban készült, és keletkezésekor nem hozták nyilvánosságra. Az sem ismeretes, hogy az érintetteket értesítették-e egyáltalán arról, hogy mi készül ellenük. A túszok részéről beadott felmentési kérelmek jóval későbbi datálásából mindenesetre arra lehet következtetni, hogy 1919. április elején nemhogy a közvélemény, hanem valószínűleg maguk az érintettek sem tudtak még a lista létezéséről, legalábbis hivatalos formában biztosan nem kaptak arról tájékoztatást. A fővárosból, Landler Jenő (1875—1928) belügyi népbiztostól csak 2 héttel később, április 21-én érkezett távirat Szombathelyre, amely arra utasította a Vas vármegyei Direktóriumot, hogy „... egyházi személyek kivételével a társadalom vehető emberei köfil a szükséghez képest szedjen tuspokat.”'4 A túlbuzgó szombathelyi elvtársak tehát már idő előtt elvégezték a feladatot, tekintve, hogy a parancs kézhezvételének időpontjában a jegyzék már 2 hete elkészült. A megyei direktórium a járási megbízottaknak április 25-én azzal az utasítással továbbította a központból érkezett táviratot, hogy azok közül szedjék a túszokat, „... akik asyujátalakulásba beilleszkedni nem tudnak, vagy bármely más tevékenységükkel a proletárdiktatúra ellenségei ...”b lehetnek. Április 26-án a direktórium véglegesítette a túszok kijelölését, és ezúttal nvilvánosan meg is nevezte őket, elrendelve, hogy a szombathelyi illetőségűelmek Fodor Antalnál, a Vörös Őrség helyi parancsnokánál minden nap jelentkezniük kell. Ennek elmaradása esetén — amint ezt sajtó útján mindenkinek tudomására hozták — azonnali őrizetbe vételüket helyezték kilátásba. Ez utóbbi tényt egyébként érdekes módon írásban nem közölték az érintettekkel, akik erről csak az újsághírből értesülhettek. Az ekkor készült - a 2. sz. táblázatban tanulmányozható - 31 személyt felsoroló szombathelyi listára nagyrészt az eredeti, 52 főt tartalmazó jegyzékről kerültek át a nevek, de ezúttal csak azok az emberek, akik a vármegye székhelyén laktak. A korábbi listához képest ugyanakkor hét olyan további személlyel bővült a kör, akik előzőleg a túszok között nem szerepeltek.15 16 * Hogy az akció elérje a kívánt lélektani hatást, a nyilvánosság tájékoztatása illetve a lakosság elrettentése céljából a „Testvériség” című helyi újság le is közölt 28 nevet, „... kik elsősorban felelősek lesynek a burgsodk ellenforradalmi tetteiért.”' Laptársa, a „Vasmegyei Hírlap” nem elégedett meg a száraz tényközléssel, hanem egész oldalas vezércikkben adott magyarázatot a túszszedés szükségességére, nyíltan felfedve azt is, hogy milyen ismérvek alapján szemelték ki az érintetteket. A közlemény kiadóinak nyilvánvalóan a közvélemény orientálása lehetett a célja, illetve az, hogy a lakosságot a történtek ellenszegülés nélküli tudomásulvételére szorítsák. A túszszedés elhallgatásának az adott helyzetben a városon belüli hírek gyors terjedése miatt amúgy sem lett volna sok értelme, sőt a közzétételt taktikai megfontolások vezették, hiszen az egész akció célja alapvetően a társadalom megfélemlítése volt. A hangulatkeltő, uszító és ellenségképet generáló írással a hatalom birtokosai egyúttal azt is el akarták érni, hogy ne ébredjen a lakosság soraiban a túszok iránt sajnálat és együttérzés.18 A közlemény leglényegesebb megállapítása a következők voltak: 15 Uo. 16 MNL VaML Vvm. Dir. Ált. ir. 4649/D/1919.; Kijelölték a túszokat. = Ttv., 1919. ápr. 27. 3. p., Jelentkezzenek a túszok. = Vasmegyei Hírlap (továbbiakban: VH), 1919. ápr. 29. 3. p. 1 Kijelölték a túszokat. = Ttv., 1919. ápr. 27. 3. p. 18 A túszok. = VH, 1919. ápr. 29. 1. p. 129
