Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Melega Miklós: "A proletárdiktatúrának vanna ellenségei" A Tanácsköztársaság szombathelyi túszai
,уЛ proletárdiktatúrának vannak ellenségei. A proletárdiktatúra nincsen Ínyére ajknak, akik here módjára élve öröklött vagyonukat élték (fel), akik a munkásság kizsákmányolásával halmozták össze a milliókat, akik maguk sem tudják, hogyan jutottak a rengeteg vagyonhoz amelyet csupán költeni tanultak meg. ... Mivel pedig már nem egy ... összeesküvésnek jött nyomára a proletárdiktatúra éles szeme, nagyon természetes, hogy minden módot megragad arra, hogy elejét vegye minden felforgató szándéknak, s résen legyen akkor, amikor szükség lehet arra, hogy a proletáruralmat megvédje.... Ágon preventiv intézkedések között, melyek holmi kísérletekkel a mai uralomnak letörésére irányuló szándékkal szemben alkalmaztatnak, a legszigorúbb, a legradikálisabb módon kell megnyilatkozniuk Itt is a helyén alkalmazott terror az mely a rendet biztosítja, s elejét vesz} minden ellenforradalomnak, ellenforradalmi szándéknak A proletárdiktatúra a rend és a mai rendszer biztosítására elhatározta, hogy túszokat vesz e£)es városokból, megyékből. Túszokat, akiknek életével és testi épségével igyekszik a rend fenntartását biztosítani. Ezek a tuszpk arra hivatnák, hogy személyükkel nyújtsanak garanáát arra, hogy semminemű ellenforradalmi akáó meg nem indulhat. A társadalom azpn rétegéből valók, mely esetleg hajlandó lenne, s talán kapható is oly törekvésekre, melyek a félrevezetett elemek által a rend megbontására vonatkoznak. Ezek a tuszpk oly egyének soraiból származnak, akiknek rokonsága, összeköttetéseik, korábbi politikai ténykedésük azpn körben, amelyben mozogtak, bizonyos tekintélyt élveznek s személyük élete, testi épsége bizonyára nagyobb közületnek s körzetnek áll érdekében. Ep ezért, ha valami ellentörekvés nyomára jutna a proletárdiktatúra, annak exponense, vagy ha nyíltfellépéssel oly elképzelhetetlen tettre ragadtatnák magukat egyesek, hogy abból szjrmazplag veszedelem érhetné a proletárdikaturát, — ezek a tuszpk lennének azok, akik esetleg életükkel lakolhatnának az egyesek beszámíthatalan cselekedeteiért. A tuszpk figyelemmel kisérése tehát csak egy mód arra, hogy azpk, kik azokkal összeköttetésben voltak s vannak, - iparkodjanak megalkudni a helyzettel, lássák be, hogy ezen már változtatni nem lehet, illeszkedjenek bele a társadalom uj rendjébe — mert ellenkezőleg az ártatlanok bűnhődése lenne ay, ami őket egész életükön keresztül üdénként üldözné. Nincs lehetőség, nincs mód arra, hogy a mai helyzetet visszacsinálhatják, — tehát lássák ezt be s biztosítsák a tuszpk nyugalmát, akiknek élete függ attól, hogy az eddig tapasztalt rend és békesség megmaradjon:”19 A közlemény utolsó bekezdése egyértelműen a lakosságra akart nyomást gyakorolni azzal, hogy kielemelten hangsúlyozta a lakosság felelősségét a túszok életben maradásában. A cikk megfogalmazása, hangvétele ugyanakkor kifejezetten a listázottak ellen hangolt, azaz a negatív érzéseket igyekezett felkelteni velük szemben. A szövegkörnyezet azt sugallta az olvasónak, hogy a kiválasztott és megbélyegzett személyek maguk is tehettek sorsukról, hiszen az ellenség táborához húztak, minek következtében ők szánalomra nem méltó, a rendszerre veszélyes emberek, akikkel szemben védekezni szükséges, sőt akiket üldözni kell, és végső esetben akár az életükre is lehet törni. A cikkben írtak a kiszemelt személyek irányába életveszélyes fenyegetést közvetítettek, másik oldalról viszont a sorok közül egyértelműen kiviláglott, hogy a túszok lényegében ártadanul bűnhődnek, és csak a társadalom sakkban tartására használják fel őket. 19 Uo. 130
