Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
gigmegy a Föl utcán és felgyújtja Csarvar István házát, akkor a tűz miatti kiabálás nem 1/2 9, hanem 9 órakor kezdődött volna. Illésy mindezek mellett Vogl Vitus kijelentését is idézte, aki elmondta, hogy Korándi Ferenc április 27-én délután 4 és 5 óra között kérte és kapta meg tőle azt a 20 ftot, amellyel Vogl tartozott Stepaneknek, hogy azután megkísérelje azt az időközben a Szarvasból eltávozott ácsnak átadni. A védő ezután felhívta a figyelmet, hogy Vitus vallomása e tekintetben teljesen egybevág Pössel Mihály óráséval, és egyben Stepanekével is, amelyek így kétségtelenül megcáfolják Hammin Franciska azon állítását, amelyre a vád e vélekedését alapozta. A felperes harmadik, gyanúra alapot adó állítása azt volt, hogy Stepanek májusban, amikor az őt gyújtogatónak tituláló személyek ellen beadványt készült írni Szombathely város tanácsához, és ezzel összefüggésben azokat a személyeket vallomástételre kérte, akikkel április 27-én este az óperinti kocsmában beszélgetet és iszogatott, illetőleg közülük hármat - névszerint Deutschbauer Bertalant, Kunstman Mártont és Bitterle Györgyöt - annak bizonyítására akart rávenni, hogy ők vele együtt, a tűz miatti kiáltozás megkezdődése után hagyták el a kocsma épületét. Illésy ezzel kapcsolatosan határozottan utasította vissza azt a vélekedést, hogy Stepanek hamis vallomás megtételére kérte az említett személyeket, hanem állítása szerint mindössze annyi történt, hogy az ács — abból kiindulva, hogy közülük valaki vagy valakik vélhetőleg látta vagy látták őt távozni az ivóból - csupán annyit kért tőlük, hogy azt vallják, amit akkor valóban tapasztaltak. A védő ezután egyrészt arra kérte a bíróságot, hogy újólag hallgassa meg a három tanút arról, hogy Stepanek ténylegesen mire kérte őket, másrészt felhívta a figyelmet, hogy Deutschbauer vallomásának azon részére, amely szerint Stepanek annak május 28-án eskü alatt tett nyilatkozata után kereste meg őt azzal a kérdéssel, hogy szerepel-e vallomásában az az állítás, hogy ők együtt, éspedig a tűzvész miatti kiabálás megkezdődése után jöttek el az óperinti kocsmából. A védelem e kérdéssel kapcsolatban végül nyomatékosan mutatott rá arra, hogy feltéve, de meg nem engedve, hogy Stepanek hamis tanúvallomásra kérte volna a vád részéről felsorakozatott személyeket, e cselekedete nem a folyamatban lévő perrel, hanem az őt súlyos és valótlan vádakkal illető személyek ellen a városi tanácshoz benyújtandó kérvényével összefüggésben került volna sor, így pedig nem vádolható azzal, hogy az ellene indított büntetőper kimenetelét akarta volna befolyásolni. Illésy ezt követően, miután nem kis malíciával jegyezte meg, hogy Gergye János — aki szerint Stepanek április 28-én éjfél után borgőzös állapotban Holzheim Mátyás ács meggyulladt épületfáit valamilyen égő falunak nézte —, illetőleg Laknerin Terézia — aki az éjszaka folyamán a Gyöngyös utcában szintén ittasan látta az ácsot - vallomásai alapján nem lehet Stepaneket büntetőeljárás alá vonni, mivel ellenkező esetben jónéhány szombathelyi lakost bíróság elé kellene áUítani, kijelentette, hogy a vád Stepanek ellen felhozott egyeden állítása sem igazolódott be, ezért kérte az ács szabadon bocsájtását,82 majd pedig mondandóját befejezendő, bejelentette a bíróságnak, hogy Scheitzer 82 MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pjkv. Szombathely, 1817. augusztus 4. 109
