Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben
György ácslegény - aki, mint Uhri József vallomásából tudjuk, április 27-én este szintén ott volt az óperinti kocsmában83 — vallomását nem csatolták a per irataihoz. A vád újólag szót kapott képviselője mondandóját annak deklarálásával kezdte, hogy a tűzvészt követő második napon Csavar István házát, pontosabban annak maradványait részletesen megvizsgálták, valamint a ház lakóit, továbbá mindazon személyeket, akik a tűz kezdetének szemtanúi voltak, alaposan kikérdezték. Utóbbiak elmondták, hogy a lángok a Csavar István istállója melletti szín ereszének alja alól, tehát kívülről látszottak, ami Tóth Imre alügyész szerint egyértelműen azt bizonyítja, hogy szándékos gyújtogatást történt, amelyhez az elkövető tudatosan választotta meg az időpontot. így — folytatódott Tóth okfejtése — téves a védelem az istállóban elpusztult állatokkal kapcsolatos állítása, már csak azért is, mert az istálló padlása is a lángok martaléka lett. A felperes továbbra is hangoztatta azon álláspontját, miszerint a Stepanek elleni vádak megalapozottak, és az azokat igazoló tények sokasága közül elegendő csupán azt figyelembe venni, hogy az ács nem tudja igazolni, hogy áprihs 27-én este a tűz kitöréséig az óperinti kocsmában volt, jóllehet ott több olyan ismerőse tartózkodott, akik megerősíthették volna a vádlott vallomásának e részét. A városi alügyész ezután — hivatkozva Pössel Mihály állítására, akivel Stepanek áprihs 27-én délután Szombathelyről Operintbe ment - újólag szóba hozta, hogy az ács Pösselt hamis vallomás megtételére kérte,84 85 és Tóth Imre kategorikusan és fenyegetően jelentette ki a következőket: „Itten fekszik а% alperes gonosz téteményének fólfódö^ött palástja, jobb lésben tehát néki elkövetett vétkének undokságát megismérni, hogy sem ennek vakmerő melléke^tetésével magát belső gyötrelemben a% el nem kerülhető igazság büntetésétül tartani j*"’ A városi alügyész - közbevetőleg visszautasítva Illésy Ferenc szemrehányásait - folytatva mondandóját, előbb rámutatott, hogy Scheitzer György ácslegény vallomását az alperesi iratok közé azért helyezték, hogy a vádlott érdekében felhasználható legyen, így annak helyéről a védelem tud nyilatkozni,86 majd visszatért a Stepanek elleni lényegi vádhoz. Kijelentette, hogy az ács elleni gyanú kialakulásához nem kevéssé járult hozzá az a tény, hogy a tűz pusztítása idején Stepaneket — ellentétben az óperinti kocsmában a tűz hírére kitört kiabáláskor - többen látták a városban fel-alá járkálni. A korábbi vallomások mellett ennek igazolására a vád benyújtotta Höflich Erzsébet tanúvallomását,87 amelynek augusztus 3-án történt rögzítése során Höflich József kalapos 23 esztendős 83 MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pír. Pm. „Z”. Uhri József tanúvallomása. Szombathely, 1817. augusztus 4. 84 MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pjkv. Szombathely, 1817. augusztus 4. 85 Uo. 86 Scheitzer György tanúvallomása valamilyen oknál fogva nem került a per iratai közé, ám annak tartalmát ismerjük, mivel a vallomás szövegének másolatát Stepanek József 1817. december 3-án a Magyar Királyi Kancelláriához intézett kérelméhez több más melléklettel együtt csatolta. így tudjuk, hogy Scheitzer 1817. július 26-án tett tanúvallomást, melynek során elmondta, hogy jelen volt április 27-én este az óperinti kocsmában, és ott a 8 órai imádság alatt látta Stepaneket a vendégszobából kimenni, és az ács bort rendelt neki. A vallomást a július 26-án megtartott tárgyaláson felolvasták, és miután a tanú nem kívánta kiegészíteni, azt változtatás nélkül hitesítették. Vélhetőleg ezt követően veszett nyoma a vallomás eredeti szövegének, és ezért nem tett róla említést akkor a tárgyalási jegyzőkönyv. MNL VaML Vvk. Kir. 222/1818. „C”. Scheitzer György tanúvallomása. Szombathely, 1817. július 26. 87 MNL VaML Szvkt. TBp. SJ Pir. Pjkv. Szombathely, 1817. augusztus 4. 110
