Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
sabbá váltak: Vida Szabó Lőrinc 1678-ban 25 Ft-tal, Zábráki György pedig 1680-ban 100 Ft-tal tartozott Szombathelynek.373 374 Míg az utóbbi két esetben bizonytalan a városi hitelfelvétel forrása, ez az 1660-as évek nagyszámú adóssága hátterében beazonosítható. Szombathely város magisztrátusa az 1640-es és az 1650-es évek fordulóján kezdhette meg azt a gyakorlatát, hogy a tisztújításokat követően, Krisztus mennybemenetele ünnepéhez kötve, gyakorlatilag május 2. és 31. között, a törvény által megszabott 6%-os kamatnál 2%-kal magasabb kamattal évente 1000 Ft-ot kölcsönzött polgárai számára. Az 1650-es évektől az esetek többségében a hitelfelvevők neve is ismert, így 1653-ban 24 személy 20-50 Ft-os tételekben vett fel a várostól hitelt, ami tendencia-szerűen az egész évtizedet is jellemezte. A városi társadalmon belüli csekélyebb mérvű vagyoni polarizációt is jelezheti, hogy 1660 és 1666 között növekvő számban, de a korábbinál sokkal differenciáltabb határokkal vettek fel hiteleket, éspedig általában 27—28 fő 12 Ft 50 d-os összegtől 100 Ft-ig terjedő összegeket, ám e gyakorlatnak 1668-ban már nincs nyoma.3 4 A gyakorlat megszűnésének pontos okai nem ismertek. Minthogy a szeméi)! szintű vizsgálatok azt mutatják, hogy egyes hitelfelvevők kölcsönükkel csupán korábbi adósságaikat fizették vissza,375 nem kizárható, hogy az 1660-as években egyre nehezebben folyó visszafizetések is közrejátszottak a gyakorlat megszűnésében. Ugyanakkor egyértelműen tőke- és készpénzhiányra vagy valamilyen befektetés miatt a meglévő növelésének igényére utal a rövid lejáratú, 8%-os kamatra történő pénzfelvétel. Ez nem a legmagasabb városi hitelkamat volt, hiszen 1659-ben Ágh Ferenc 100 Ft-ot 10%-os kamatra vett fel, amit még 1663-ban is fizetett.376 377 Miképpen ez az eset is mutatja, a végrendeletekben említett, illetve az évi 1000 Ft-ból részesültek számánál nagyobb lehetett a várostól hitelt igénylő és abban részesülő szombathelyi polgárok száma. Miként Ágh kölcsönfelvétele vagy az évi 1000 Ft-nyi kihelyezések 50-100 Ft-os összegeit igénylő személyek mutatják, a fenti, nagyobb összegeket a város hivatali és vagyoni elitjének tagjai vették igénybe, míg a kisebb 10-20 Ft-os tételeket a szerényebb vagyonú iparűző polgárság. Minden bizonynyal életkora vagy egészségi állapota miatti kétséges hitelképesség tette azt szükségessé, hogy 1664-ben Szigeti Nagy Balázs a szabó céh ajánlásával kért és kapott kamatra egy igen szerény összeget, nevezetesen 15 magyar forintot, és a következő évben az időközben 16 Ft-ra növekedett tartozást már örökösei törlesztették. A több részletben igényelt és vissza nem fizetett tartozást Barbély Panna 1676-ben kelt nyugtája illusztrálja, amely egy közepes nagyságú, mindösszesen 47 Ft-nyi adósságról szólt.37, A város nem csak a maga vagyonából és ráhagyományozott javakból gyűjtött pénzösszegeket helyezhette ki, hanem olykor a testálok szegényeknek szóló adományait is, miképpen kamatráfordítások kötelezettségével az oltáralapítványok törzstőkéjének a kezelését is a magisztrátusra bízták, mint ahogy az 1660-ban Hetésy András esetében történt. Kifejezett egyedi esetként említhető Gereczenyi Péter deák 1660-373 VaML SzVLt Végrendeletek fase. C. nr. 180., fasc. A. nr. 2. 374 Az adatok: VaML SzVLt Prot. 1651/1653—1668/1672. évi köteteiből származnak. 375 VaML SzVLt Prot. 1658/1660. 6., 106. p., 1661/1664. 2., 30., 187. p„ 1664/1668. 4., 77., 172. p. 376 VaML SzVLt Prot. 1661/1664. 118. p. 377 VaML SzVLt Oki. ir. fasc. 10. nr. 268. A magánszemélytől, Tormássy Péter vasvári kanonoktól házörökségi rész kifizetésére felvett 20 tallérra: 1680. március 19.
