Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
létszáma, míg ez az 1681-tól 1686-ig tartó 5 esztendő alatt háromról fokozatosan egy főre csökkent. Valószínű, hogy 6 is szegódményes segítőkkel rendelkezett. A mezőgazdasági területek gazdálkodásának városi ellenőrzése a század során egyre fontosabbá vált. 1620-ban választottak először két főt erdőőrzőnek, akik helyébe 1623 és 1637 között egy fő erdőispáni lépett. 1640 és 1647 között újra két főben állandósult az erdőőrző (erdőinspektor) feladatait ellátók köre. A tisztújításon 1661-ig nem található róluk adat, ettől kezdve egészen 1679-ig egyfős erdőispáni hivatal működött, és ezzel 1687-ben is találkozhatunk, amelynek betöltője fizetése mellett részesült bírságokból részesült a bírságokból is.299 Minden bizonnyal az erdőispáni hivatal analógiájára 1628-ban egy újabb gazdálkodási ágat igyekeztek szorosabb városi ellenőrzés alá vonni, amikor a szántásispáni tisztre három személyt választottak, akinek további működésükről, semmit nem tudunk. 1660-ban Csákány Péter malomgazdaként számolt be a városi malom 1657 és 1660 közötti gazdálkodásáról. A hivatal bizonytalan rögzülését mutatja, hogy 1662-ben a városbíró számolt be az elmúlt 2 esztendő malomjövedelméről.300 A városi pénzbevételek eme fontos és számadásra kötelezett hivatalának állandósulása 1668-tól igazolható. A malomgazdát vagy malominspektort általában a tisztújításokat követő időszakban választották, és akiknek 1671-től maradtak fenn éves számadásai.301 Miként a tisztújítások után, külön eljárással választottak malomgazdát, úgy a város gazdálkodását, pénzbevételeit felügyelő más számadásra kötelezett tisztségviselők megválasztására is a restaurációktól függeden időpontban került sor. E tisztviselők legrégebbikét az akolómesterek (borbírák) alkották, akik változó időszakokban, havonta vagy legfeljebb negyedévente számoltak el, és akiket többnyire a belső tanácsosok közül választották ki (két—három fő). Ok mérték meg vagy akolták, azaz ellenőrizték a városi polgárok eladásra szánt borainak mennyiségét, egyben felügyelték a városi kocsmát, és bérlet esetén (idején) a földesúri kocsma forgalmát, de ők szervezték a városban kimérésre kerülő borok behozatalát is, és ügyeltek a helyes mértékeinek használatára is. Elszámolásaik elkészítéshez a jegyző nyújtott segítséget.302 Már az eddigi rövid áttekintés is jelezi, hogy a városbírón kívül több választott tisztségviselőnek volt éves számadási kötelezettsége, amely a bíró esetében a többéves folyamatos hivatalviselés során egybe is folyhatott. Bár a bírói és a tisztviselői számadásokat többnyire a jegyző készítette, ismertek más személyek - talán éppen maguk a városbírák — által készített városi számadások is. A gyakran akár évekkel később lezárult bírói számadások ellenére feltűnő, hogy Szombathelyen a szabad királyi városok (Sopron) vagy más mezővárosok (Győr, Magyaróvár) mintájára az adó- és pénzügyekért felelős személyt a 17. században folyamatos tisztségviselésre nem választottak. 1654-ben statútumban mondták ki a bevételekért és kiadásokért felelős, elnevezésében a vármegyei mintát követő perceptori hivatal létrehozását, amelyre a belső tanácsos Heés János töltött be, és aki meg is kezdte a bírói számadások ellenőrzését. 299 VaML SzVLt Prot. 1664/1668. 80., 250. p. 300 VaML SzVLt Prot. 1661/1664. 107. p. 301 VaML SzVLt Malomszámadások; Horváth, 1993. 176-177. p. 302 1 7. század eleji működésükre a korábbi szakirodalommal: Dominkovits, 2004a. 44-52., 57. p. 69
