Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
Draskovich György 1639-ben súlyosan összekülönbözött Káldy Ferenccel, aki Szombathely egy részét és Szentmártont ki akarta szakítani a püspöki birtokból. Bár Káldynak számos pártfogója akadt, ám sem iratokkal, sem tanúkkal nem tudta igazát bizonyítani. A főpap Káldy szándékát azért is veszélyesnek ítélte, mert a püspöki jószágokból - amelyek a Szent Koronához tartoznak - szakított volna ki egy részt. Draskovich Batthyány segítségét kérve határozottan állította, hogy a polgárság vallomása szerint ott, ahol Káldy lakik, 4/4 a városhoz tartozó adóköteles ház van, amely korábban is oda tartozott.248 A városi és minden bizonnyal a földesúri panaszok nyomán, a nagyhatalmú Batthyány-familiáris, Káldy Ferenc halálát követően, 1649-ben, Pálffy Pál országbíró vizsgálatot rendelt el annak háza ügyében. Bokor György püspöki tiszttartó 1650. áprilisi bizonyságleveléből kitűnik, hogy a más ügyekben egymással szemben álló püspök és a város ebben az esetben összefogott. Szombathely 220 Ft 78 d-t áldozott a Káldyakkal folytatott perek költségeire, amit a földesúr nem készpénzben, hanem a Búcsúban lefoglalt ingatlanok felének felajánlásával egyenlített ki.249 Az 1649. évi tanúkihallgatások bebizonyították, hogy a Káldy család 20-25 évvel azelőtt a szombathelyi egész telek után még megfizette adóját, illetve dézsmabort is szolgáltattak utána, amit az olyan erőskezű bírók, mint Tapolczay Pál, meg is követeltek. A Bejczy család két részből állott egykori házának bonyolult jogviszonyára mutat, hogy míg a ferences kolostor felé eső rész mindig is adómentes volt, a város felé, az ún. „kapukozin” (kapuközén) találhatóról - bár a vélemények megoszlottak - a többség, így Győrffy Gáspár megyei esküdt is úgy tudta, hogy adóköteles.250 Káldy Ferenc fiával, a családot képviselő Káldy Péterrel, aki 1647—1652 közötti veszprémi, 1656-tól vasi alispán, Püsky János püspök kötött egyezséget a város nevében is a határok helyreállításáról, a városi birtokon jogtalanul folytatott legeltetés megszüntetéséről, valószínűsíthetően 1654-ben. Az 1625-től fennálló adótartozás megfizetésétől az egyházfő eltekintett, de a családnak a Gyöngyös- és Aranyas-patak között álló Káldy ház után a jövőben mind a Szent György- és mind a Szent Mihálynapi adót be kellett szolgáltatnia, miképpen a dézsmát is. A háznak más polgárházaknál több jogosultsága, így asylum (menedék-) joga nem lehetett.251 A szőkeföldi birtokosokkal szembeni konfliktusok korántsem egyediek. A város a földesúrral - előbbi privilégiumai védelmében, utóbbi bevételeire tekintettel - öszszefogott más tekintélyes nemessel szemben is, így Széchényi György földesurasága alatt mindketten perrel fenyegették Jagasich Lőrinc kaproncai alkapitányt felesége, Paris Helena szombathelyi javai miatt.252 ~48 MOL P 1314. Batthyány cs. It. Missiles nr. 10.717. 24) VaML VKHLt Litt. Instr. fasc. 77. nr. 62.; VaML SzVLt Oki. ir. fasc. 16. nr. 522. 250 VaML VKHLt Litt, instr. fasc. 77. nr. 61. 251 VaML SzVLt A. Mise. fasc. 12. nr. 340. s. d. Valószínű az egyezséget követően, 1654. június 3-án készítették el a Náraitól, Jáktól a város Harasztjáig futó, vitatott határok revízióját. VaML SzVLt Oki. ir. fasc. 6. nr. 180., fasc. 12. nr. 348.; VaML VKHLt Litt, instr. fasc. 77. nr. 49. Káldy Péterre: Dominkovits, 2003a. 191-206. p. 252 VaML SzVLt Oki. ir. fasc. 6. nr. 188. 61
