Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
1 rendnek átadta, melynek következtében a város plébánosa elszegényedett; 11.) Az iskolamester kondícióit is rontotta, mivel míg a korábbi püspökök idején évi 25 Ft-os fizetés mellett a várban volt asztala, Draskovich mindezeket megszüntette, mely mind a templomi szolgálatra, mind az oktatásra nézve káros következményekkel járt, miközben az iskolamester paraszti sorban volt kénytelen élni. Ennek egyenes következménye lett, hogy nem találnak megfelelő személyt a tisztre. Míg a korábbi püspökök az iskolamester mellett, elsősorban templomi szolgálatra, 3—4 öregdiákot tartottak, Draskovich ezt is megtiltotta. A sok sérelem miatt a város polgárainak úgy tűnt, hogy az 6 püspöksége alatt már a harangozás is kevesebb lett; 12.). Ugyanakkor e lélektani hatás mellett kőkemény valóságként jelentkezett több uradalmi tisztviselő, legfőképpen Tószegy Mihály tiszttartó, elviselhetedenné váló hatalmaskodása; 13.)214 Draskovich és Szombathely konfliktusának részletes elemzésére, a panaszirat beható tárgyalására itt és most nincs lehetőség, ugyanakkor a leglényegesebb fordulópontokra utalva jelezném, hogy a mezőváros esete korántsem egyedi. 1636 tavaszán a pornói jobbágyok a gazdatisztet bezárva, több officiálist megsebesítve szabályosan fellázadtak Draskovich ellen aki, „... hogy a^ rebellaltjobbágyokat a’ latraban egynéhányat megkaphassunk.. .”215 Batthyány Ádámtól kért katonai erőt. A püspök, megsértve annak kiváltságait, Szombathelyhez hasonlóan, összetűzésbe került Rákos mezővárosa lakosaival, sőt a győri székeskáptalan tagjaival is. Ezek az ügyek mindegyike az országgyűlés és a nagybírák elé kerültek.216 A szombathelyi konfliktusok között az első - és a későbbi időszakon is végig húzódó - a földesúri kocsmáltatás kérdése volt. 1636. december 11-én, a földesúr Fertőrákoson tartott nagylétszámú úriszékén — illusztris személyek, mint Lippay Gáspár országbírói, Nyéki János személynöki ítélőmesterek, Sopron, Moson, Zala vármegyék alispánjai jelenlétében — a háromhavi bormérés jogosságát hangoztatva a város privilégiumait felülvizsgálták. Az ítélkezés folytatásaként az 1637. július 4-én összeült rákosi úriszéken az 1550:36. te.-re hivatkozva kimondták, hogy ez a háromhavi kocsmáltatás is csak a helyben termelt hegyvám- és dézsmaköteles borok után vehető igénybe, azaz idegen borokat sem behozni, sem pedig kimérni nem szabad.217 Az addigi pozíciók védelmében, a vita elhúzódásával és elmérgesedésével a városvezetés időt, fáradtságot és minden bizonnyal pénzt sem kímélve a kocsmatartási jog kérdését egészen az 1647. évi országgyűlésig vitte. A Draskovich hatalmaskodásait elmarasztaló 1647:113. te. a Lippay György esztergomi érsek és Pálffy Pál országbíró vezette, egyházi személyekből és a királyi tábla tagjaiból álló ítélőszék döntésére bízta az ügyet, amely csekély engedményként a helyi borok kimérésére 4 hóna214 VaML SzVLt A. Mise. fasc. 7. nr. 195. A Draskovics család levéltártöredékében erre az időszakra vonatkozó irat nem található. MOL P 428. Draskovics cs. lt. 213 MOL P 1314. Batthyány cs. It. Missiles nr. 10.703. A papnak szánt Draskovich György apja, Draskovich János horvát bán kérésére, 1606-ban kaphatta meg az egykor ciszter apátságot Pornóban, amelynek kegyuraságára az Erdődy család formált igényt. Szabad)', 1936. 6. p. 216 Bán, 2000. 45., 51. p.; Bedy, 1939. passim. A káptalan elleni 1649. évi pervesztésre: GyEL GyPL Perek: Revisio causae episcopi Jauriensis Georgy Draskovich per judices a Regno deputatos. 21 VaML SzVLt A. Mise. fasc. 6. nr. 161., fasc. 3. nr. 55., fasc. 7. nr. 197.; Dominkovits, 2004a. 37-56. p. 54
