Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
A 17. századi várostörténet előzményei
sával és a tizedjövedelmek újabb megterhelésével kapcsolatosan.69 A birtokvitában Bakith Pál 1537 végi, Eszéknél történt halála hozott változást. 1538. január 25-én I. Ferdinánd megparancsolta Várday Pál esztergomi érseknek, hogy Bakith győri püspökségi birtokait, így Szombathelyt, a várat és az uradalmat kivéve a jogos tulajdonos számára történő átadás miatt foglalja le, és a győri püspöki birtokállományból leválasztott Szombathely és váruradalma pedig zálogjogon továbbra is a Bakith fivérek birtokában maradt,70 és emellett a királyi tanácsos és kancellár győri püspöknek a birtokátadás fejében 2000 Ft-ot kellett még a Bakith fivéreknek lefizetnie.71 Bár az 1542:48. te. a győri püspökséghez tartozó szombathelyi vár jogos tulajdonosának történő visszaadását mondta ki, az elhúzódó és eredménytelen tárgyalások miatt 1544. január 3-án I. Ferdinánd engedélyezte Bakith Péternek és Bakith Pál özvegyének, Theodorának, hogy szükség esetén a szombathelyi várat tartozékaival ugyanazon zálogösszegért, amelyért a család tőle kapta, tovább zálogolja.72 Ugyanakkor, még ez év december 9-én I. Ferdinánd az egykori huszárkapitányának zálogolt szombathelyi vár és összes tartozéka vagyontömegéből az e javakhoz tartozó tizedeket 200 Ft-ért az örökösöktől visszavásárolta.73 Nem kizárt, hogy a fenti engedélyezést követően a szombathelyi vár újból Hans von Weispriach Kabold bárója birtokába került, aki Dietrich von Hartisch tanácsos, soproni kapitány halálát követően, 1547 februárjában a Soproni kapitányság és ispánság megszerzésével (1553-ig) mondott le Szombathelyről.74 Az 1547:48. te. a győri püspökség javaihoz tartozó szombathelyi vár egyezség útján történő visszaadását mondta ki, az 1548:8. te. pedig sürgette a püspökségi javak visszaadását, ám a megegyezések minden elemének feltárása további kutatásokat igényelnek.75 A hosszantartó tárgyalások 1549 tavaszától új irányt vettek, és úgy tűnt, hogy Révay Ferenc nádori helytartó hajlandó a Bakith örökösökkel való cserére, és ennek részeként Holicsért, valamint Sassinért elfogadná Szombathelyt. Márciusban I. Ferdinánd Révay feltételeiről kért információkat, jelezve, hogy Szombathely vára a hozzá tartozó javakkal és a három apátsághoz tartozó tizedekkel immár 15.000 Ft-os zálogösszeget jelent — azaz 3000 Ft-tal többet, mint az egykori inscriptio szerint.76 Bár Szombathely török veszélyeztetettsége miatt a megegyezés kissé elhúzódott, ám 1549 végén a Bakith család e javakat átadta Révay Ferencnek, és így 1550 nyarán - mely esztendőben a vár és a város súlyos tűzkárt szenvedett - Révay már a püspöki tized-69 ETE, 1904. 140. p.; Horváth, 1993. 219-220. p. 70 ETE, 1906. 226-227. p. A tizedek, így Szombathelykés, Locsmándkés, Arokközkés tizedkerületek dézsmáinak a beszedésében is a Bakith fivérek a káptalant akadályozzák. Horváth, 1993. 220. p. 1 1538. május 24-én Thurzó Eleknek adott utasítás: ETE, 1906. 250-251. p., az 1635-től fennálló megváltási összegről: Horváth, 1993. 219-221. p.; Fallenbüchl, 1988. 98., 141. p. 72 CJH, 1899.102-103., ETE, 1909. 325-326, Horváth, 1993. 220. p. 3 ETE, 1909. 391-392. p. Az 1533-ban Batthyány Ferencnek zálogolt németújvári tizedkerület (cultellus) bor- és gabonatizedeire: ETE, 1904. 246-247. p, a Szombathelyhez tartozó tizedügyre: Horváth, 1993. 220-221. p. 74 „... gegen abtrettung des schlos Stainamanger dem Bistumb Rab %mgebörrig so er ivei/lendt Vauin Wagkhitb eingeantmrt diser haubtmanschajft Odenburg halben, gethan %u vnnserm haubtman vnnd span daselbst %u Odenburg aujjgenomen vnnd bestellt.” Leitmeritz, 1547. febr. 15. SL SVLt. Lad. VI. et F. fasc. 3. n. 91. 75 ETE, 1909. 119. p.; CJH, 1899. 224-225. p. 76 ETE, 1912.137-138. p.; Horváth, 1993. 221. p.; A Révay család felemelkedéséről: Pálffy, 2009a. 1-20. p. 24
