Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
A végrendeletben rögzített temetkezési helyeket vizsgálva elmondható, hogy a városvezető elit tagjainak a többsége — így 1655-ben Babos András deák, 1656-ban Bödör Mihály; 1660-ban Nagy György, majd özvegye, Forián Borbála - a ferences templomba kívánt temetkezni.640 A Szent Márton-templom inkább a városban, illetve a tágabb térségben lakó vármegyei nemesség - felsőkáldi Káldy Ferenc alispán, dunántúli vicegenerális, Györffy Gáspár vármegyei perceptor — temetkezési helye lett, de ritkábban városi családok tagjai — így például Adorján Ilona 1666-ben — is e végső nyughelyét választották, miképpen egyes polgárcsaládok — mint például Kenézi Szabó család — temetkezési helye lett, akik tradicionálisan ide temetkeztek.641 A Szent Márton-templom vagyonát és városban és térségben betöltött „presztízsét” hosszú távon jelentősen növelte Erdődy György gróf özvegye, Batthyány Erzsébet mecénási tevékenysége, aki 1668 és 1672 között jelentős pénzösszeg biztosításával, a Batthyány családnak dolgozó Carlo della Torre építész tervei alapján, a mai háromhajós formában átépíttette a templomot. 1673-ban készült végrendeletében temetkezési helyét itt jelölte ki, majd pedig egy 1000 Ft-os misealapítvány mellé több tételben még további 7000 Ft-ot hagyott az atyáknak és a templomnak, illetve soproni háza eladása esetén a kolostor építésére további 4000 Ft-ot helyezett kilátásba.642 Csaknem egy generációval később, 1697 és 1698 során Batthyány (II.) Ádám és Nádasdy Tamás támogatást adott a ferences rendháznak és templomnak, amelynek nyomán az épület kvalitásos festményekkel díszítették, bár utóbbi adomány összegét tekintve nem állítható párhuzamba a Batthyány Erzsébet nevéhez köthetővel.643 Városukon kívüli települések szentegyházaira a szombathelyi polgárok csak szórványosan, mindig a helyiekkel együtt hagytak. A 17. században megnövekedett az igény a középkori eredetű laikus vallási társulatok iránt, és a század első fele az egyházmegyében — példaként Győr és Sopron említhető — is az alapítások dinamikus gyarapodása jellemezte.644 Bár a rózsafüzértisztelet elterjesztését szokás a szombathelyi domonkos rendház 1636-ban történt megalapításában meghatározó szerepet játszott Sigismundo Ferrari nevéhez kötni, ám eddigi ismeretek szerint Szombathelyen viszonylag későn jöttek létre a kongregációk, hiszen a Rózsafüzér Társulat működéséről az első biztos adatok 1715-ből származnak.645 Ugyanakkor a kongregáció korábbi működésére enged következtetni Körmendi Benedek özvegye 1675-ben és Szily Pálné 1683-ban rögzített végrendelete, amelyekben a Szent Márton-templomhoz kapcsolódva, de külön hagyományoztak az ottani „Rosarium”-ra.646 A városban ekkor már működhetett laikus társulat, hiszen Umbszonszt Mihály 1662-ben kelt testamentumában egy pontosan meg nem nevezett — mert valószínűleg mindenki által jól ismert és akkor egyetlen — kongre-640 A ferences templom városi társadalomban betöltött szerepére: Takács, 1998. 319 p. 641 A Szent Márton-templom sírköveiről: Zsámbéky, 1990. 429-442. p. Támogatóinak adattára: Zsámbéky, 2001. 221-268. p. 64~ Zsámbéky, 1997. 83-86. p.; Zsámbéky, 1999. 239-253. p.. A testamentum egy másolati példánya: SL SVMLt A. Jur. Tom. 1. fasc. 46. nr. 2097. 643 Buzási, 207. 115-121. p. 644 Tüskés - Knapp, 2001. 283-284. p. 645 Szalay, 1939. 101-102. p. 646 VaML SzVLt Végrendeletek. Fase. C. Nr. 220. 156
