Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
A testamentumokban előforduló, túlélő gyermekek számszerű adatai az egy— kétgyermekkel rendelkező családok többségét sejtetik (47, illetve 35 család), míg a három-négygyermekes családok csekélyebb számban jelentek meg (18, illetve öt). A két csoport közötti lehetséges arányeltolódás jelzi a 17, csupán általánosságban „gyermekim”-et említő testáló, miképpen e bizonytalanságot erősítik a végrendeletekben nem említett, döntően kiskorúként elhalt gyermekek. Mindezen bizonytalanságok ellenére úgy tűnik, a négynél nagyobb túlélő gyermekszámmal rendelkező családok száma elenyésző volt, és a családnagyság nem függött közvetlenül a vagyontól, így a Kiskaricsában 1 /4 házzal rendelkező Kecskés Tamásnak öt, míg a városi elithez tartozó Heés Jánosnak három gyermeke volt. A három-négygyermekes családok jelentős része esetében a magasabb gyermekszám a kétszeri házasság „következménye” volt. A testálok igyekeztek gondoskodni az árván maradó gyermekeikről.628 Szülők és unokák: A végrendeletek csupán 3%-a tartalmaz — például ruhadarab örökítésével vagy lakhatási engedélyezésével - adatokat a még élő felmenőkre, a szülők közül nagyobb részt az édesanyákra. Hasonlóképpen kevés végakarat szól a leszármazókról, és azokról is többnyire csak általánosságban. így Beretvás Mihályné Erzsébet 1632-ben gyerekei mellett szinte csak megemlíti unokáit, míg a városi elithez tartozó Kupricz István 1657-ben unokái, Jari Imre és Jankó megnevezésével az öröklés több generációs rendjét írta elő. Mindez a férj és a feleség családon belüli megnövekedett szerepét mutatja, és ez olykor a közös vagyonszerzés kapcsán tett elismerő szavakban is kifejezésre jutott, miként azt a kereskedő Umbszonszt Mihály 1662-ben kelt végrendelete is megörökítette.629 SZÜLŐK EMLÍTÉSE SZÜLŐK EMLÍTÉSE UNOKÁK EMLÍTÉSE UNOKÁK EMLÍTÉSE UNOKÁK EMLÍTÉSE TESTÁLOK SZÁMA apa anya fiú leány ismeretlen nemű 1 5 4 2 6 14 38. sz. táblázat Л szülők és ükunokák említése a végrendeletekben, 1616—1685. Rokonok: Mindössze 31 testamentumban (15%) esik szó oldalági rokonokról (testvérek, sógorok, sógornők stb.), akik két tendencia mentén még így is jóval gyakrabban fordulnak elő, mint a szülők. A végrendelkezők egy része vagy korábbi megegyezésre hivatkozva vagy a házastárssal való közszerzeményt hangsúlyozva, kizárta a rokonokat javai örökléséből. így tett a vezető városi elithez tartozó Kupricz István is 1657-ben, aki bevallása szerint korábban minden atyafit készpénzben kifizetett, vagy a kisnemesi rokonsággal rendelkező Adorján Ilona 1663-ban, mondván ő is megegyezett az atyafiaival a testálás előtt. Farkas Márton özvegye 1657-ben az osztályos atyafiak hiányát említette, a Kiskaricsában lakó Német Tamásné 1666-ban pedig * 622 628 Péter deák özvegye, Dorica 1665-ben húgát nevezte meg gyámnak, Toth Annok 1686-ban készült végrendelete férjére, hanem sógora feleségének gyámságára bízta gyermekeit. Vö.: VaML SzVLt Test. fasc. A. nr. 20. 622 A szabad királyi városokban a késő középkortól tapasztalható jelenségre: Szende, 2004a. 100. p. 153 I I
