Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
—, kisebb részben török és balkáni szövetekből, valamint textilféleségekből (bagazsia, mokher, török zsinór), illetve az egykorú kisvárosi női ruhatár kiegészítő díszeiből, „paraszti ékszerből” álló árukészlete, amelyben 57 db, tehát kereskedelmi mennységben raktározott a nyelek alapján megkülönböztetett késkészletet.560 E kereskedői elit vagyoni helyzetéről, kapcsolatairól a legplasztikusabb képet Cser András 1665 áprilisában készített végrendelete nyújtja. A boltos kereskedő árukészletét, mely Babosnééval sok hasonlóságot mutat, 1667-ben leltározta a Nagy István bíró vezette deputáció. 116 tételben olcsó import (stájer vászon, lengyel patyolat, morvái posztó), illetve balkáni, török árukból (török selyem, karmazsin, különböző gyolcsok, zsidó abrosz), kisebb részben fűszerekből (bors, sáfrány, szegfűszeg, szerecsendió), déligyümölcsből (malaga, szőlő) állt, és összértékét 1097 Ft 37 1/2 -ra becsülték. Cser végakaratából is kitűnik, hogy a helyi léptékben nagyon jelentős textilkereskedés mellett ökörbőrrel, sőt a kor táplálkozásában jelentős szerepet játszó hallal is kereskedett. Háza és boltja a piacnál állt, de további jelentős ingadantulajdonnái is rendelkezett. Zálogjogon 44 hold szántó, egy rét, míg örökjogon 20 hold szántó volt a kezén, és legértékesebb ingatlanait az örök- és zálogjogú szőlők jelentették. Örököseire szám szerint 72 dbból álló, döntően szombathelyi polgárral szembeni, mindösszesen 350 Ft 51 d öszszegű követelést hagyott. Kereskedelmi és pénzügyleteinek kiterjedtségét érzékelteti, hogy Vas vármegye 12, nagyobb részt közeli — így Dozmat, Herény, Kámon, Szécsény, Torony stb. —, kisebb részben pedig távolabbi településeseken — Körmend, Németújvár, Zalaegerszeg és Keszthely - is laktak adósai. A megyei és regionális, nemesi elit olyan prominens személyiségei tartoztak neki, mint Káldy Péter vasi alispán, középbirtokos elitbe tartozó telekesi Török Imre, Enyedy János hitvese, illetve Babocsay Ferenc keszthelyi kapitány, míg a lokális elitből Jari Miklós szerepelt a névsorban. Megjegyzendő azonban, hogy Cser 11 tételben részletezett, mindösszesen 420 Ft 67 d-ra rúgó adóssága azonban meghaladta e követelést. Az árubeszerzése kiterjedt kapcsolatait igazolta: grazi és bécsújhelyi posztós mestereknek, sőt egy komáromi rác kereskedőknek is tartozott.561 Babos és Cser esete nem volt egyedi, hiszen az 1663. évi leltározás idején, a piacon boltot üzemeltető és vagyonát közel 300 Ft-os adóssággal megterhelő Umbszonszt Mihály is morvái és sziléziai szövetárukkal, illetve oszmán és balkáni termékekkel, szövetekkel és paplanokkal kereskedett.562 Mind a fentiek, mind pedig az a tény, hogy Hetésy András „törökárus” bolttal rendelkezett, az oszmán—magyar kulturális érintkezés anyagi kultúrában folyamatosan megjelenő, helyben és a térségben hasznosuló elemeit, e vékony, de mégis fontos kapcsolati szál meglétét igazolják. Céhek és iparűzők Szombathely már aló. század középső harmadában Vas vármegye egyik legjelentősebb kézműipari centruma volt; az iparűzők számaránya, az ipaágak differenciáltsága az alsó-ausztriai koronazálogban lévő Kőszeg után e városban lehetett a legnagyobb 560 Horváth, 1956. 265-268. p. 561 MÓL О Szem. Lt. Proc. Prot. - 11.-153.-48.?? 562 Császtiról: VaML SzVLt Prot. 1658/1660. 218. p. (1659. augusztus 3.); Umbszonszt Mihályról: VaML SzVLt Prot. 1661/1664. 125-127. p. 132
