Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Katona Attila: "...a haza összes polgárának szabadságünnepe..." Fejezetek a szombathelyi március 15-ikék történetéből a 19. században

e megemlékezési forma liturgiája is. Az este 8 óra táján kezdődó' rendezvényeken a második fogás után állt fel a szónok köszönteni a jelen és távollévőket, amit általában még néhányan megtoldottak, és közben a cigánybanda Kossuth-nótákkal fokozta a hangulatot. A sikeresebb alkalmakkor hajnalig folyt az ünneplés, és ahogyan írták egy társaság lelkes beszédek kíséretében a nagy naphoz méltó, emelkedett hangulatban ülte meg."21

A résztvevők köre is állandósulni kezdett, és a 48-as függetlenségi párt helyi vezetői - Hübner János (1825 ?—1905), Rusa Kálmán, Zimmermann Károly (1837-1904), Weghofer Titusz (1842-1887) -, és mellettük fővendégként megjelent a párt vármegyebeli országgyűlési képviselője, Pázmándy Dénes (1848-1939).22 Eltek a lehetőséggel, és néha más helyi politikusokat is meghívtak: 1882-ben például Grimm Károlyt (1834-1885), Szombathely város polgármesterét.23 Egy-két utalás található arra, hogy a résztvevők körében kormány- párti szimpatizánsok is felbukkantak, de komoly potentátok neve soha nem került szóba, a 40. évforduló kivételével. A megemlékezés előkészítésére illusztris ellenzéki politikusokból egy kilenctagú bizottságot hívtak életre.24 „Valóságos ünnep volt! A hazafiságnak, az egyetértésnek, a társadalmi teljes kibékülésnek jelentőségteljes ünnepe.”25 - írta a korabeli függetlenségpárti hetilap. Sokak szerint már megunta a városi polgárság a gyűlölködés számtalan fonnáját, és bár a politikai különállás megmaradt a helyi közszereplők között, de végre egy pillanatra a társadalmi lét ege „felhőtlenné” vált. A nagyjából 70 fő jelenlétével megtartott ünnepen valóban felvonultak a város közszereplői, párt és felekezeti különbség nélkül. A polgármester Szabó Ernő, az ellenzék vezetője Pármándy Dénes, a rendőrkapitány Lankovits János, míg a sajtót Gábriel Ágoston-féle „Volksfreund” és a „Dunántúl” képviselte.26 Szabó Ernő beszédében 1848-at, mint a demokrácia fundamentumként köszöntötte, egyben megállapodtak Horváth Boldizsár (1822-1898) üdvözölésében, akit nemcsak a város fiának, de egyben atyjának is tekintettek, akit bár város képviselőként elveszítette, de mint ’48-as ikont megőrizte.27 Az egykori igazságügy-miniszter a 40 évvel korábbi időkre emlékezve azt írta a városnak,

21 Március 15. = Dunántúl, 1881. márc. 20. 2. p.

22 Amikor a város elveszítette addigi képviselőjét, Horváth Boldizsárt, akkor ragyogott fel a függetlenségi Pázmándy Dénes csillaga, de Radó Kálmán főispán Kuncz Adolfban megtalálta azt a személyt, aki képes a szabadelvűeknek megtartani a város mandátumát. Kuncz Adolf képviselőnké VL, 1884. jún. 15. l.p.; A szélcsend oka. = VL, 1885. jan. 25. l.p.

23 Március 15-ike. = Dunántúl, 1882. márc. 16. 2. p.

24 A rendező bizottság tagjai Hübner János, Hodosy Lajos, Holczheim Károly, Kőváry Béla, Tempel Ferenc, Tóth Lajos, Zimmermann Károly, Mayer Ede és Zrínyi József voltak.

25 Márczius 15-e Szombathelyen. = Dunántúl, 1888. márc. 18. 1. p.

26 Éhen Gyula, Hübner János, Zimmermann Károly, Deutsch J. M., Markovits, Gyöngyössy Vilmos, Steiner Miksa, Bossányi József, Tóth Lajos, Németh Imre, Gaár Frigyes, Holczheim Károly, Knebel Ferenc, Hodossy Lajos, Földessy János, Németh Ferenc, Müller Ignác, Pék József, Holczheim Kálmán, Schwarcz Kálmán, Czifrák János, Mayer Ede és Mayer Károly.

2í Horváth szerint a demokráciára rossz idők járnak, a kormány folyamatosan enged a reakciónak. Az eddigi bajnokai kezdik letenni a fegyvert és ez rossz hír. A polgárság művelődjék és gazdagodjon ez most a legfontosabb feladata, majd aztán a középosztály többi elemeivel együtt vegyék fel a harcot a demokráciáért. Horváth Boldizsár a demokráciáról. = VL, 1885. márc. 8. l.p. Egy március 15-iki ünnepségen így beszélt: ,A dolog 1848-ban kezdődött, akkor indult meg a demokratikus változás sorozata, ... ami 48-ban elkezdődött az nem megy, ha hideg közönnyel nézik a társadalom és az állam átalakulás nehéz vajúdását s elmulasztja a döntés mélyét vetni azon jelentékeny súlyt, a melyet értelmi és anyagi ereje képvisel! ... nincs újabb ábránd, mind demokratikus államot akarni demokratikus társadalom nélkül.” A társadalomtól kell indulni az indulnia. „... az ország jövője városainkban fekszik, ezek fészkei az iparnak, amelynek fellendülése életfeltétel az ország felvirágzására nézve. És hála istennek városaink felvirágzása nemcsak kielégítő, hanem meglepő. Ha majd komoly törekvések kivívják az elismerést, ha felébred a polgári elem önérzete, nem lesz támadásra szükség: a demokrácia impozáns ereje előtt önként megnyílnak a jövő sorompói.” Horváth Boldizsár az V kerületi Polgári Körben beszélt. = VL, 1885. márc. 19. l.p.

180