Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Melega Miklós: Az 1913. évi szombathelyi Szent Márton-ünnep
MELEGA MIKLÓS AZ 1913. ÉVI SZOMBATHELYI SZENT MÁRTON-ÜNNEP „Szombathely városa úgy fogadja sz- Mártont, mint legelső díszpolgárát, aki korszakot alkotó tevékenységével az egész emberiséget hálára kötelezi, szülőföldjére pedig örök dicsőséget áraszt.”1 VALLÁSI ÜNNEPEK - SZAKRÁLIS TÉRHASZNÁLAT Az ünnepek között külön világot képviselnek a vallási ünnepek, amelyek minden történelmi kor emberének életében meghatározó szerepet játszottak. Az egyházi ünnepnapok - elsődleges funkciójuk mellett - alkalmat teremtettek a pihenésre, családi és társasági összejövetelek szervezésére is. A keresztény eredetű ünnepek - így a Karácsony vagy a Húsvét - napjainkban is központi helyet foglalnak el a naptári év menetében, még akkor is, ha ezek eredeti vallásos tartalma és jelentősége sokak számára már elhalványult.2 Az ünnep mint közösségi esemény kezdetektől fogva a vallásgyakorlás egyik központi elemének számított, sőt az ünneplés mint jelenség, önmagában egyfajta szakrális tartalommal, eredettel bír. Az ünnep és a szakralitás közötti szoros kapcsolatot őrzi a magyar nyelvben az „ünnep” szavunk is, bár ennek eredeti jelentése napjainkban csak kevesek előtt ismeretes. Az etimológiai elemzés azonban rávilágít, hogy a kifejezés az „id” (szent) és a „nap” szó összeolvadásából jött létre. A legkorábbi „idnap” alakból hasonulással és hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre a későbbi innep, majd ünnep szavunk, amely tehát eredeti jelentését tekintve „szent napot” jelent.3 A keresztény hívők vallási életét és az egyházi év menetét alapvetően a fő ünnepek diktálta ritmus határozza meg. A fix dátumhoz kötődő úgynevezett állandó (pl. a Karácsony), valamint a mozgó ünnepek (Húsvét, Pünkösd, Űrnapja) mellett a szentek emléknapjai révén az ünneplés aktusa az egész évet átszövi. A liturgikus események legfőbb helyszíne természetesen a templom, de a szertartások lebonyolítása nem korlátozódik kizárólag erre a térre. Nagyobb ünnepek alkalmával a liturgia átlépi a falakat, behatol a világi térbe, ezzel mintegy szakralizálva a köztereket. E szakrális térhasználat meghatározó eseményei a búcsúk, a zarándoklatok és különösen a körmenetek, azaz processziók. A városi utcák és terek az ilyen imádságos felvonulások alkalmával a közösségi ünnepek helyszíneivé lépnek elő, a városi térhasználat így alapvető profán jellege mellett egy sajátos szakrális elemmel gazdagodik. Az egyházi ünnepekhez kapcsolódó körmeneteknek, a papok és világiak közös imádságos-énekes felvonulásának, évezredes hagyományai voltak. A körmenet - mint a nyilvános istentisztelet sajátos megnyilvánulási formája 1 Meghívó a szent Márton ünnepre. = Szombathelyi Újság (továbbiakban: SZÚ), 1913. máj. 21. 2. p. 2 Gyám Gábor: Ki utca és a szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten, 1870-1940. Bp., 1998. 58-62. p. 3 Tótfalusi István: Magyar szótörténeti szótár. Bp., é. n. 535-536. p. 149
