Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Bariska István: 16-17. századi ünnepi források Kőszegen
április 30-án kiadott Instrukción,15 valamint az 1666-ban Kőszegen működött német prédikátor panaszlevele.16 17 18 E források mindegyike tartalmaz olyan részleteket, amelyek a vasár- és ünnepnapok teendőit szabályozzák. Tartalmazza a temetésekre kiadott utasításokat is, hiszen a temetés méltósága maga is rokon az ünnepi szertartásrenddel. Mindhárom forrásban közös az az elem, amelyben a szabad királyi város, az érintett is hangsúlyozza, hogy mindennek az alapköve, az „Augustana Confessio”.1' Érdemes azonban az egyházi éven belül kiemelt ünnepnapokra felhívni a figyelmet. Letenyey István és Gödi Imre magyar prédikátoroknak 1650-ben írt kegyúri rendelkezés ezt mondja az úrvacsora osztásának ünnepnapjairól: „Az Úr Vacsorának minden Uy hold Vasárnap és esztendőnkint Való minden jeles, Nagy Innep napokon, úgy mint Karáczon, Húsvét és Pünkösd Innepiben szolgáltatni itt szokásban vagyon”.18 Ha gyakorlati okokból most eltekintünk az újholdkor esedékes vasárnapoktól, úgy e szerint az utasítás szerint három jeles, főünnep marad: Karácsony, Húsvét és Pünkösd. A kőszegi német rektornak, a meisseni származású Johann Stockmann 1663-ban összeállított instrukciója szerint Luther az ő Kiskátéja bevezetőjében írja, hogy aki évente legalább négy alkalommal nem vágyakozik az oltáriszent- ségre, az nem keresztény. Szent Pál megtérése ünnepén, Nagycsütörkökön, Keresztelő Szent Jánoskor és Szent Mihálykor a fiúkkal közösen kell az oltári szentséget magához venni napokkal előtte a káté ismétlésével, imádsággal és énekléssel készülve rá. Emellett, ha a plébános azt megköveteli, azokat a német fiúkat is, akik a magyar iskolába járnak, de a német községhez tartoznak, együtt ülniük és az áhítatot együtt kell elvégezniük19 Az eltérés több mint nyilvánvaló. A magyar prédikátoroknak nincs előírva a Szent Pál-, Szent János- és Szent Mihály-napi úrvacsoraosztás, a német rektornak pedig a karácsonyi és a pünkösdi maradt ki, ráadásul a német templomban - az egykori Szent Jakab-templomban - történő júniusi és szeptemberi úrvacsoraosztáshoz azokat a német diákokat is oda kell ültetni, akik ugyan a kőszegi magyar iskolába járnak, noha a német községhez tartoznak. Annyi bizonyos, hogy mindkét rendtartást az akkori, kőszegi magisztrátus adta ki, természetesen a magyar és német felekezet tudtával, sőt a magyar és német felekezetek akarata szerint. Ugyancsak feltűnő, hogy Christoph Löhner, kőszegi német prédikátor 1663-ban elismerte, hogy ezeknek az ügyeknek az intézése két hatalomra, a világi és egyházi hatalomra tartozik, viszont ami a templomokat és iskolákat, ezek fenntartását és a szertartásokat illeti, és mindazt, ami ezekkel összefügg, azt a magisztrátus nem egyedül, hanem a prédikátorok jóváhagyásával, tanácsával és véleményével teszi, hoz velük kapcsolatban határozatot, marasztal és tesz intézkedéseket.20 Ez a kívánság arra utal, hogy a német prédikátor egyetértési jogot követelt az utasítások, a szertartások rendjének megszabásában, éspedig vagy azért, mert az gyakorlat volt 15 VaML KFL Act. Mise. Kőszeg, 1663. április 30. Eines Edlen, Ehrreichen Raths der Königlichen Stadt Günß Instruction und Convention Hernn Johannes Stockhmann der Teutschen Schule ordentlich beruffenn Rectori gegeben (továbbiakban: Instruction, 1663.) 16 VaML KFL. Act. Mise. Kőszeg, 1666. szeptember 24. Die Beschwemüße, so Mith Christoph Löhnern, bißher gewesen Teutschen Prediger in dieser Königlichen Freien Stadt Günß bewegen, daß ich das anderwerts mir angetrage Kich-Amt annehmen will, (továbbiakban: Beschwemüße, 1666.) 17 VaML KFL. Act. Mise. Forma, 1650. 1. fol. > 18 VaML KFL. Act. Mise. Forma, 1650. 2. fol. 19 VaML KFL. Act. Mise. Instruction, 1663. 2. fol. 20 Uo. 91
