Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Bariska István: 16-17. századi ünnepi források Kőszegen
Kőszegen, de őt ebből mellőzték, vagy máshol ezt látta. Hogy a kőszegi szenátus Christoph Löhnert miért hagyta ki a rendtartás megalkotásából, arra röviden visszatérünk. Itt legyen elegendő az, hogy sok függött a két etnikum felekezetétől. A részletekben és a hangsúlyokban is. A német instrukció nem elégedett meg egyszerűen az „Augustana Confessio”-ra történő hivatkozással. A Meissenből jött Johann Stcokmann rektor instrukciójába belefoglalták a hivatkozást a Szentírásra a megváltoztathatatlan „Augsburgi Confessio”-ra, a Schmalkandeni cikkelyekre, Luther Márton Kis- és Nagykátéjára, a teljes „Formula Concordiae”-ra , valamint az apostoli, a niceai és az Athanasio-féle hitvallásra.21 Lehetséges, hogy a főünnepek kétféle felsorolásában nem az döntött, hogy melyik felekezet milyen részletességgel idézte a vallásgyakorlás alapdokumentumait, de ha igaz az, hogy Luther Márton az igaz keresztényeknek legalább négy főünnepen kellett úrvacsorához járulni, akkor Kőszegen az evangélikus magyar prédikátorok rendtartásában az 1650-es és az 1660-as években nem csak más főünnepekre esett a hangsúly, de éven belül eggyel kevesebb főünnepre, és fordítva: a németben eggyel több főünnep szerepel, az újhold-vasárnapok viszont hiányoznak. Hogy Christoph Löhner miért maradhatott ki 1666-ban az egyeztetésből, annak viszonylag egyszerű oka lehet: azért, mert szombat megtartásában közel állt a szobatosokhoz. Ez teljesen világosan kiderül az 1666 szeptemberében szerkesztett panaszbeadványából, amely ugyan kérvény, de egyszersmind vádirat is. Egyfelől azért, mert kérte, hogy a magisztrátus tovább is marasztalja a prédikátori hivatalában, másfelől pedig azokat kárhoztatja, akik megszentségtelenítik a szombatot, azt állítván, hogy ez ebben a városban igen elszaporodott.22 Az nem igazolható, hogy az Ószövetség alapján működött volna, de csökönyösen ragaszkodott a szombat megszenteléséhez is. A harmadik parancsolatot - „Szenteld meg az ünnepnapot” - szigorúan alkalmazni akarta szombatra is, és mesteremberekkel, céhekkel, szőlősgazdákkal vitázva azt állította, hogy a szombati igehirdetéssel szemben könnyelműségből vagy éppen megvetésből mindenki vétkezik a harmadik parancsolat ellen, ráadásul minden ok nélkül.23 Ennek igazolására Martin Chemnitz (1522-1586) híres, Melanchtont követő teológus „De lege et evangelio” című művére is hivatkozott. Ehelyütt nincs mód a máskülönben roppant tanulságos beadvány elemzésére, annyit azonban megjegyzendő, hogy még arra is találni példát, hogy a heti, megszentelt napot szombatra is kiterjesszék. A keresztség szentségének kiszolgálása is ünnepszámba ment. A magyar prédikátorok számára kiadott 1650. évi rendtartásból megtudható, hogy ezt korábban a parochiális házban történt: „A? Szerit Kerefitségh eddig az Parochiális házban szolgáltatott ki. ”24 A három forrás közül a német egyházközség rektori utasítása a legbeszédesebb. Abban a tekintetben is, hogy sokmindent mond az ünnepekről, a szertartásokról, továbbá arról, hogy miként kell a német rektornak felkészíteni a növendékeket az ünnepi és hétköznapi szertartásokra. A zenetörténet lokális értékei között kell számon tartani, hogy az istentiszteleteket zenedarabokkal és énekekkel, többszólamú darabokkal, motettákkal, korálok- kal, sokszor hegedűjátékkal kísérték. Jellemző, hogy 1663-ban a rektort külön utasították 21 VaML KFL Act. Mise. Instruction ,1663. 1. föl. 22 VaML KFL Act. Mise. Beschwernüße, 1666. 2. föl. 23 Uo. 24 VaML KFL Act. Mise. Forma, 1650. 2. föl. 92
