Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Söptei Imre: Kőszeg önképének megjelenése idegenforgalmi kiadványaiban 1889 és 1933 között
Kőszegi József - talán tudva Fuchs Endre (1897-1970) szándékról - „csak” egy fényképes összeállítást tett közzé, amelynek bevételét régi álmának, az Óház-tetőn épített kilátótorony újjáépítésének támogatására szánta.16 A kitérés mellett azért ennek az akciónak lehetett némi hátsó szándéka is, mivel a város vezetése korábban ígéretet tett a millenniumi emlékmű visszaállítására, de azt egy, a korban fellebbezhetetlen ajánlat miatt elvetették.17 Az ezredéves eszme emiatt háttérbe szorult, de hívei - Kőszegivel az élen - mégis próbálkoztak. Hozzá kell tennünk, hogy az ekkor már 70. éve felett járó, egykori könyvkereskedő, rendőrkapitány majd takarékpénztári igazgató jobban értette az idők szavát, mert egy ilyen, sok képpel ellátott munka jobban eladhatónak bizonyult, mint bármely magas színvonalú, de a fizetőképes kereslet által kevésbé értékelt írás. A másik kiadvány, amely az utólagos értékelés szerint talán kevésbé mondható piacképesnek, ám a korban elvárt stílusban, a szokott adatokat hozva, történelmi forrásként sokkal magasabbra értékelhető. Kiadási céljának, miszerint az 1532. évi török ostrom 400. évfordulós ünnepségeinek háttér és kísérőanyaga kívánt lenni, tökéletesen megfelelt. Elegendő és arányos a történeti és a turisztikai adatmennyiség, miközben helyet kapott benne a jubileumhoz kapcsolódó valamennyi program leírása is.18 A sor Thirring harmadik munkájával zárul, amely 1933-ban hagyta el a nyomdát, és amely újra egy nagyobb lélegzetvételű műben, a „Részletes magyar útikalauzok” sorozat 6. köteteként megjelent „Felső Dunántúl” című kötetben látott napvilágot.19 A szerző tulajdonképpen a korábbi formát ismételte, talán kicsit több és részletesebben leírt gyalogos túraútvonallal, amelyek a térség településeit kötötték össze. TÖRTÉNETI ÉS KORSZAKBELI ÖNKÉPEK Turisztikatörténeti szempontból megállapítható, hogy a kőszegiek érdekeivel egyezően, egyszersmind alkalmazkodva a változó igényekhez, a hegység és a bakancsos turisták helyett, fokozatosan a városra és az ott egyre több időt eltöltő nyaralók irányába tolódott a hangsúly a kiadványokban. E tekintetben mindenképpen tetten érhető az önkép változása. Mindez igaz annak ellenére, hogy 1931-ben a Stájerházaknál felépítették az első turistaszállót,20 hiszen a hegyeket nem lehetett kihagyni, főleg 1921 után, amikor a korábban hazainak számító magashegységek a határokon kívülre kerültek, és útlevél nélkül elérhetetlenné váltak. Ugyanakkor a túraleírások rövidültek és arányaiban is veszítettek a város egyre inkább felértékelődő műemlékeivel szemben. Mind több lett a szállásokat, de főleg a vendéglátóhelyeket népszerűsítő hirdetés, a szövegekben a gyakorlati tanácsok is az új 16 Kőszeg város ismertetése. Szerk. Kőszegi József. Kőszeg, 1932. 15 p. 17 Söptei Imre: Kincs István apátplébános pénzügyei, 1899-1938. In: Előadások Vas megye történetéről. 4. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2004. (továbbiakban: Mayer - Tilcsik, 2004.) 379-380. p. (Archivum Comitatis Castriferrei, 1.) 18 Kőszeg ismertetése Kőszeg szabad királyi város ostromának 400 éves jubileuma alkalmából. Szerk. Fuchs Endre. Szombathely, 1932. 48 p. 19 Thirring Gusztáv: Felső Dunántúl. Bp., 1933. (továbbiakban: Thirring, 1933.) 228-245. p. (Részletes magyar útikalauzok; 6.) 20 Söptei, 2003. 81. p. 82
