Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Söptei Imre: Kőszeg önképének megjelenése idegenforgalmi kiadványaiban 1889 és 1933 között

Kőszegi képeslap az 1900-as évek elejéről (A szerző tulajdona)

igények kielégítését tekintették fontosabbnak, sőt megjelentek az első', a hasznos vagy szórakoztató időtöltést biztosító programajánlatok is.

Mindezek mellett fontos annak megállapítása, hogy a helybeliek városukból mit akartak okvetlenül láttatni, és mit kívántak feltétlenül „eltakarni”. Ennek természetesen történeti, de leginkább aktuálpolitikai okai is lehettek.

A múltról alkotott képük nem teljesen egységes, de szinte mindegyik említett kiadványról elmondható, hogy koruk színvonalát reprezentáló ismereteknek megfeleltek ugyan, de közülük többet a mostani tudásunkkal megmosolyogtatóan naivnak és helyenként ábrándosnak nevezhetünk. Kezdve az Oházat építő avarok ott lévő kagáni székhelyétől, a Castellum Guntionis fellebbezést nem tűrő Kőszegre helyezésén át, még számos, mára már erősen túlhaladott kijelentésig. Ebben persze semmi különleges nincs, hiszen a szerzők - talán Thirring kivételével - önálló kutatásokat nem folytattak, és mindannyian Chernél Kálmán monográfiáját tekintették alapnak, annak felfogását és adatait szolgai módon vették át. Ugyanakkor jelentős különbségek is felfedezhetők az egyes feldolgozások között, és Thirring ebben is példaadónak bizonyult: az 6 tudós személyiségével és stílusával nem fértek össze olyan túlzások, amelyeket például Dreiszker vagy Polány megengedett magának. Dreiszkernek elsősorban a Habsburg uralommal és - származása ellenére - Kőszeg németségével akadtak problémái, amelyek aktuálpolitikai okokra vezethetők vissza, és, amelyekre a későbbiekben térünk ki. Polány viszont furcsa következtetéseket és jelzőket engedett meg magának. Néhány, egészen érdekes, ugyanakkor nem túl jólsikerült történeti, néprajzi és nyelvészeti próbálkozásának elsősorban a Vasi Szemle adott teret. Ezek közül csupán egyet kiemelve mondjuk el, hogy

83